Mi hiányzik a kapcsolatomból?

Írta: Kanizsay Dorottya

Kezdetben, a kapcsolatunk elején, külön büszkeséggel töltött el, hogy én tudom hol kell elintézni, hol lehet megvenni, milyen filmet, melyik színdarabot, zeneművet érdemes megnézni, meghallgatni, honnan a legszebb a kilátás, mikor kell befizetni, hány órára kell menni, hol a helye…stb.

Aztán, ahogy teltek az évek, egyre kevésbé adott ez örömöt, sikerélményt, és már nem jelentett olyan eufóriát párom dicsérete, elismerése sem.

Egyre erősebben éreztem azt, hogy szerettem volna immár én is úgymond a “haszonélvezője” lenni ennek a kényelmes, biztonságos érzésnek, hogy Ő tudja, ismeri, elintézi, fejben tartja, megszervezi, kitalálja, stb.

S akkor hogyan tovább?

Átadható-e a marshal bot hosszabb idő, akár évek elteltével?

Azt hiszem nem. Vagy csak nagyon lassan, nagy kitartással és következetességgel, és közben sok lemondással.

Egyszerűen azért, mert a kapcsolatunk erre a dinamikára, ha úgy tetszik szokásra huzalozódott fel. A természetes reakciók mindig is azok lesznek, hogy majd a másik elintézi!

Mi a baj ezzel?

Patikamérlegen kellene talán mérni, hogy ki hány órát töltött egy kapcsolatban ‘közösségi munkával’? Szó sincs róla!

Én ezt egyszerűen úgy fogalmaznám meg, az a baj vele, hogy hiányzik az adott bármilyen (!!) emberi  kapcsolatból a másik fél energiája.

(milyen kifejező, még a szóban is benne van: ‘másik fél’ = másik 50%)

Semmilyen kapcsolat, sem házastársi, sem baráti, sem munkahelyi, de még szomszédi sem tud hosszútávon jól, megbízhatóan működni egy tartósan felborult energiaszinttel. Egyszerűen elfárad, kibillen. Nem tud teljességgel virágozni tehát az a házasság sem hosszú távon, ahol zömében az egyik fél energiája van többségében jelen.

Vannak természetesen átmeneti állapotok, (az egyik fél munkahelyének elvesztése, betegsége, hozzátartozója elvesztése, kimerültsége, stb.) amikor szükségszerűen  de csak átmenetileg a másik fél energiája táplálja, élteti a kapcsolatot.  Erre elengedhetetlen szükség is van!

Ezek a helyzetek azonban nem tarthatnak hosszú évekig, mert az elszívja, a végletekig lemeríti az ‘adó’ fél kapacitásait, és általában előbb utóbb beáll az a helyzet, amikor már neki sem szerez boldogságot a szeretettel ‘adás’

Érdemes ráfigyelni tehát, hogy a közös dolgaink nagy részében legyen jelen mindkét fél energiája.

Jó munkát, sok sikert kívánok – szeretettel.