Nincs bocsánat! (2. rész)

Írta: Goodwill Barbara

Sokan azt mondják, „A bocsánatkérés, eső után köpönyeg” vagy, hogy „A dolgokat alapvetően jól kell csinálni, nem elszúrni és akkor nincs miért bocsánatot kéregetni” esetleg: „A bocsánatkérés semmit nem tesz jóvá” – Ezeknél a típusú embereknél nem rossz szándék lelhető fel, hanem egy félreértés. Másképp gondolnak a bocsánatkérésre és/vagy a veszekedésre, mint az a tábor, aki fontosnak tartja ezt a gesztust.

A kérdésre, miszerint: „Lehet-e változtatni azon, ha valaki nem tud bocsánatot kérni?” – most adnám meg a választ. Úgy vélem, hogy igen, viszont ehhez szükség van rá, hogy megértsük/megértessük a bocsánatkérés házasságunkra gyakorolt rövid-, és hosszútávú hatását.

Íme, néhány nézőpont, ami segíthet a nézőpontváltásban:

• A megbántások szinte sosem szándékosak. Senki sem szeretné a párját megbántani!
• A bocsánatkérés nem egyenlő a másik igazának elismerésével.
• A bocsánatkérés egyenlő a másik fájdalmának elismerésével, és azon szándékunk kifejezésével, hogy ezt a fájdalmat nem állt szándékunkban előidézni.
• A megbántó fél a bocsánatkéréstől nem lesz „rossz”, és a sértett fél sem lesz „jó”.
• A legtöbb veszekedés során mindkét fél okoz sérelmeket a másiknak. Éppen ezért mikor megbeszélésre kerül a sor érdemes két kérdésen tartani a figyelmet:

1. milyen érzéseim vannak miután megbántott a másik fél
2. mi az, amivel fájdalmat okoztam a másiknak

A megbeszélés során erősíti a beleérző képességet ez a 2 szempont, könnyebben bocsátunk meg s kérünk bocsánatot, ha e pontokon járatjuk az agyunkat.

Természetesen a bocsánatkérést is el lehet koptatni, ha a fájdalmat okozó viselkedésünk ismétlődést mutat. Súlya csak úgy tud lenni, ha tanulunk a hibáinkból.

A jelenből kicsit kitekintve érdemes szem előtt tartani azt is, hogy a közös nagy cél egy boldogan együtt leélt élet. Így hát sosem lehet fontosabb egy-egy veszekedésben az igazunk, mint elnyerni és megadni a megbocsátást, s halmozódó sérelmek nélkül élni tovább békében…