Csönd

Írta: Sámoly Nikolett

Biztosan tapasztaltuk már magunk is vagy hallottuk kisgyermekes ismerőseinktől, hogy a csönd, az a bizonyos nagy csönd sosem jelent jót. Ilyenkor van az, hogy a rosszat sejtő szülő a szekrény előtt szanaszéjjel dobált ruhákat talál, félig megevett popsikrémet gyermeke arcán vagy színes ujjlenyomatokat a nappali falán. Vajon a házasságra is igaz ez az állítás? A nagy csönd sosem jelent jót?

Nem bizony.

A család az asztalnál ül, vacsoráznak. A gyerekek a digitális kütyüket nyomkodva tolnak le egy–két falatot a torkukon, anya és apa a saját gondolataikba merülve, fel sem nézve falatoznak. Mintha külön búrák alatt ülnének, mindenki a saját napját és esetleges még hátralévő tennivalóit pörgetve magában automatikusan csak az éhségét csillapítja. Csönd van. Nagy csönd. Ismerős lehet a kép?

Vacsora után anya elmosogat, apa elterül a kanapén és a televíziót bámulja, a gyerekek a szobájukba vonulnak. Később anya apa mellé telepedhet, de előkapja a mobilját és szorgalmasan nyomkodja. Csönd van. Nagy csönd. Ismerős lehet?

Néha jó csöndben lenni, elmélyülni, lelassulni, kikapcsolni, de ha már nem tudjuk felidézni, mikor is beszélgettünk utoljára egy jót a párunkkal, akkor ez a csönd bizony vészjósló.

Ha a ti napotok is egyenlő az állandó rohanással, óvoda, iskola, munkahely, bank, posta, orvos, gyógyszertár, különórák, játszóház végeláthatatlanul ismétlődnek, akkor titeket is bedarált az élet. Már inkább lakótársak vagytok, mint házaspár.

Visszafordítható a folyamat? Élvezhetitek még igazán egymás társaságát? Visszatalálhattok egymáshoz? Természetesen!

Nézzük, mi az, ami a köztetek lévő harmónia elpárolgását okozta és mi az, ami visszalophatja a harmóniát a hétköznapokban!

• Beszélgetések hiánya

Esténként legyen egy fél óra, amikor csak ketten vagytok, csak egymásra figyeltek és egymásra is néztek. Elmesélitek a napotokat. Fél óra nem túl sok, igaz? Ennyit mindenképp be lehet iktatni. Ha túl régóta éltek társas magányban, erőltetettnek tűnhet ez a fél óra, lehet sután is érzitek majd közben magatokat, de jusson eszetekbe, hogy minden kezdet nehéz. Lesz ez jobb is, szebb is, közvetlenebb is, a fél óra is lesz több is és a témák tárháza is bővülni fog.

• Jelenlevés hiánya

Törekedjetek arra, hogy amikor együtt vagytok, tényleg legyetek együtt. Ne a telefont nézzétek, nem ilyenkor kell e-mailekre válaszolni, nem ilyenkor kell a holnapi prezentációt fejben végigpörgetni. Jelen kell lenni egymás életében, nem a múlton rágódni, nem a jövőn aggodalmaskodni, nem a virtualitás mögé bújni, hanem a MOST-ban élni.

• Érintés hiánya

Viccesnek hangzik, de akiket maga alá gyűrt a mókuskerék, elszoktak attól, hogy megérintsék egymást. Ez egy nagyon komoly probléma lehet, hiszen gondoljunk csak bele, nem ölelkezünk, nem simogatjuk meg a másikat, hiszen millió más dolgunk van éppen, és most nem az ágyban megélt pillanatokról beszélünk. Egy idő után természetessé válik, hogy a reggeli induláskor csak egy sziát dobunk egymásnak vagy a hazaérkezéskor nem öleljük meg a másikat. Legyen ez kötelező! Vezessétek be a reggeli búcsúcsókot és a délutáni hazaérkezést követően egy hosszabb ölelést. A nap végi beszélgetéskor próbáljunk közel kerülni a másikhoz, simogassuk meg az alkarját, ujjainkkal bújjunk az ujjai közé, érintsük meg a kézfejét, cirógassuk meg a párunk arcát!

• Intimitás hiánya

Törvényszerű, hogy az elhidegülés a nemi életetekre is kihat. Nem kell ennek így lennie. Ahhoz, hogy visszacsalogassátok a hálószobátokba az intimitást, legyen a jelszó a fokozatosság. Ne akarjátok azonnal megváltani a világot. Kezdhetitek akár elölről, mint a kapcsolatotok kezdetén. Felidézhettek helyeket, alkalmakat. Szép lassan haladva pedig újra a tiétek lehet az elveszettnek hitt harmónia.

És a nagy csöndnek nyoma sem lesz.