Hűtlen fél = persona non grata

Írta: Sámoly Nikolett

Ismerjük ezt a kifejezést? Persona non grata annyit tesz: nem kívánatos személy. Diplomáciai berkekben használatos a kifejezés ugyan, de lehet ez egy szép és burkolt jelző a társadalmunk által használt… hogy is fogalmazzak… kifütyülendő jelzők helyett. Valljuk be, vajmi kevésszer hallhatjuk így, hogy a szomszéd felesége hűtlen volt, ellentétben azzal, hogy az a szemét ribanc félre… fütty. Miért van ez így?

Mert nem csak a tettet, hanem az embert is elítéljük. Ez pedig egyet jelent azzal, hogy megbélyegezünk, kiközösítünk, lenézünk egy olyan emberi lényt, akinek ugyan a tette elítélendő, de ő maga nem az. Gondoljunk csak bele!

Van ehhez jogunk?

Belelátunk két ember, egy házaspár mindennapjaiba? Tudunk a problémáikról, tudjuk, hogy mi vezethetett odáig, hogy az egyik fél úgy érezze, nincs tovább, és elfogad egy szeletnyi örömöt mástól, aki nem a házastársa? Úgy van! Nincs hozzá jogunk, mert nem áll rendelkezésünkre minden információ, hogy teljes bizonyossággal mondjunk A–t vagy B–t.

A hűtlenség NEM csak úgy megtörténik.

Előidézi valami, általában több ok együttesen. Ugye, nem gondoljuk komolyan, hogy a szomszéd felesége egy szép napon úgy ébred föl, hogy ma bizony megcsalja a férjét? De képzeljük csak el, hogy ez a nő esetleg minden reggel úgy ébred föl, hogy nem boldog, hogy nem érzi magát szeretve, belenéz reggel a tükörbe és nem érzi vonzónak magát, nem érzi nőnek magát. És miért nem? Mert a férje soha nem mondja neki, hogy drágám, olyan szép vagy? Mert képtelen kifejezni az érzéseit? Mert nem töltenek együtt minőségi időt? Mert esetleg abból áll a napja, hogy erőn felül próbálja menedzselni a munka–gyereknevelés–háztartás háromszöget? Esetleg hiába jelzi a férjének, hogy szeretne többet vele lenni, lehet, hogy a férj meg se hallja? El tudjuk képzelni, milyen egyedül érezheti magát ez a feleség, milyen elhanyagoltnak? Feszült, türelmetlen, frusztrált, békére vágyik és szeretetre, de csak egyetlen mondat dübörög az agyában: EZ ÍGY NEM JÓ!

És el tudjuk képzelni, hogy egyszer csak egy másik férfi észreveszi benne a szunnyadó nőt? Egyszer csak szívből megnevetteti és képes gyönyörködni ebben a mosolyban. Bókol neki, nap mint nap meghódítja és a nő SUPERWOMAN lesz. Kivirul és szárnyra kap, sugárzik és boldog.  És bár erős benne a vágy, hogy hűséges legyen és nem is akar fájdalmat okozni a férjének, de akkor abban a pillanatban, abban a döntő pillanatban nem ez, hanem saját maga boldogsága lesz a legfontosabb számára. Elítélendő? A feleség nem, amit tett, az igen.

És ha ennél mélyebb okok állnak a háttérben?

Mi van, ha a szomszéd felesége olyan mélyen hordozza magában a szeretetéhségét, hogy azt a világ legjobb, legtörődőbb, legszerelmesebb férje sem képes hosszú távon csillapítani? Mert az a szeretet nem a felnőtt nő, a feleség, az anya életéből hiányzik, hanem esetleg a gyerekkorából. Talán ott nem kapott megfelelő szeretetet, hátteret, bizalmat, nem tanulta meg, hogy kell szeretni és szeretve lenni, egyáltalán milyen az, amikor valaki érzelmileg elérhető vagy hogyan kell elfogadni a szeretetet. Hibás a feleség ebben az esetben is? Szemét ribanc ebben az esetben is? Ő nem, csak a tette nem volt helyes.

Persona non grata; nem kívánatos személy. Igen, a hűtlen fél gyakran így érzi magát, mert a környezete megbélyegzi, elítéli. Őt. Nem a tettét. Gondoljuk végig! Van a környezetünkben olyan pár, aki megcsalásos helyzettel küzd? Segít, ha úgy nézünk a hűtlen félre, mint a véres rongyra? Nem. Ettől csak vissza fog húzódni, és nem fog energiát fektetni a házassága helyrehozatalába, inkább a könnyebb utat választja majd és elválva új lapot kezd egy másik környezetben.

Ne feledjük! Könnyű úgy ítélkezni, hogy nem ismerjük a pontos helyzetet! A megcsalás igenis rossz, helytelen dolog és el lehet ítélni, de a hűtlen felet… őt nem.