Házasság vagy élettársi viszony (Bezzeg az én időmben…)

Írta: Tankó Lászlóné

A mai fiatalok között nem túl népszerű a házasságkötés. Inkább választják jónéhányan az együttélést. Ennek számos oka lehet. Nézzünk néhányat!

1. A válások magas száma miatt nem tartják vonzó „pályá”- nak a házasságkötést.
2. Sokkal könnyebb az együttélésből kilépni, kevesebb a macera.
3. A nők felszabadulása, emancipációja olyan helyzetet teremtett, hogy a nők ma már vágynak a minőségi szexre, s ezt az igényüket meg is fogalmazzák. (Gondoljunk nagyanyáink, anyáink szexuális életére! Tűrjél, viseljél! – volt a jelszó, no meg: Asszonynak hallgass a neve!) Ettől a „nyomulástól” a férfiak sok esetben megijednek. Ennek, illetve a média hatásának köszönhetően hihetetlen éhséggel másznak a lányok már nagyon fiatalon a fiúkra. Lecsökkent az udvarlás, szinte teljesen kimaradtak olyan dolgok, mint „rám nézett”, megfogta a kezem, hozzám ért stb. (Nagyon sajnálom ezért ezt a generációt).

4. Az esküvő s az ezzel többnyire együtt járó lakodalom iszonyatosan sok pénzbe kerül. Az álomesküvők költsége hihetetlen magas, s a szülők nem mindig tudnak ebben támogatást nyújtani. Ha meg nyújtanak, akkor jogot formálnak arra is, hogy mindenbe beleszóljanak.
5. Kiket kell kötelezően meghívni az esküvőre? Régen általában egy faluban élt a rokonság. Egymást segítették, az életük úgy zajlott, mintha nagy családban élnének. Jóban, rosszban együtt voltak. Ma ez másképp néz ki. Általában csak esküvőn és temetésen találkozunk rokonaink jelentős részével, s fogalmunk sincs, hogy élik a mindennapjaikat. Márpedig nem szerencsés az esküvőn ismerkedni, nincs is rá idő.
6. Sokakat az tart vissza, hogy a szüleik elváltak. Anya, apa új párral. Tudnak-e intelligensen viselkedni gyermekük nagy napján? Esetleg a találkozás mindkettőjükben kellemetlen élményeket idéz fel?
7. Tulajdonképpen szinte ugyanazt kapják a fiatalok az együttélésben, mint a házasságban, s kevesebbet kell beleadni anyagiakban, törődésben.
8. Ma már senki sem veti meg ezt az együttélési formát. Régen ezt „vadházasság”- nak hívták, a születendő gyermeket meg „zabigyereknek”.

Az együttélés kétségtelen nagy előnye, hogy „lakva ismerjük meg egymást”. Nem vállalunk rizikót. Tökéletes társat keresünk, miközben elfelejtjük, hogy mi sem vagyunk azok.

Szabadságra vágyunk, kiteljesedésre, s közben épp azt hagyjuk figyelmen kívül, hogy az ember a kapcsolataiban tud kiteljesedni.

Az igazi elköteleződést a házasság jelenti – szerintem. Minden más csak próbálkozás, amelyből a feltétel nélküli szeretet és bizalom még igencsak hiányzik.

A fent jelzett problémák jelentős részére van megoldás. Hogy munkaigényes? Az lehet, de megéri! (A cikk írója 43 éve házas.)