Mikor van szükség párkapcsolati tanácsadóra?

Írta: Barkóczyné Nádas Timea

Megvolt a papírom, párkapcsolati tanácsadó vagyok. Vártam a jelet, talán megkapom, mégis hol van szükség a tanácsaimra? Mikor? Kinek? 
Csak egy tekercs csomagolópapírért mentem be. Pillangósat választottam. Az eladónő megjegyezte, hogy a pillangó a szabadság jele. Már megint a jelek… Igen, lehet benne valami, hiszen éppen állást váltok és készülök párkapcsolati tanácsadóként dolgozni, válaszoltam. „Na rajtunk a férjemmel aztán lenne min dolgozni. Már nem is köszön, ha belépek otthon. Eltávolodtunk. Nem beszél semmiről. Nekünk annyi…

De hát van erre megoldás, gondoltam. Nem értem. Szenvedünk, hallgatunk, jobb esetben veszekszünk, kínoz a lelkiismeretünk, sírunk, de az életünk legfontosabb kapcsolatának javításáért nem teszünk egy lépést sem. Azaz teszünk. Beszélünk a barátnőnkkel, aki meghallgat, együtt szidjuk a helyzetet és életünk párkát, aztán megnyugszunk. Átmenetileg. Otthon persze semmi nem változik.
„Nekem aztán senki ne mondja meg mit csináljak – válaszolta, mikor megkérdeztem, miért nem kérnek segítséget. „Pedig jó ember,  nem csajozik, csodás apa,  28 éve a társam mindenben”. És már sírt is.
Ez volt a jel? Nem hiszem. Inkább egy ember közülünk, aki 28 éve megígérte, hogy jóban-rosszban, csak valami elveszett út közben. Nem kérnek segítséget, mert senkire nem tartozik. Meg nem is akkora a gond. Meg ott a barátnőm/kollégám/anyukám. Majd nekik elmondom. Csak marad az üresség, a fájdalom, a csalódottság, a nem tudom meddig bírom így.

Pedig van értelme segítséget kérni, ha:

• eltávolodtak egymástól
• úgy érzik, nincs már semmi, ami összeköti önöket
• az állandó viták felemésztik minden energiájukat
• komoly változás történt az életükben, ami hatással van a kapcsolatukra
• megjelenik az a bizonyos harmadik

A sok szenvedés csillapítása, egy újra átaludt éjszaka, egy mosoly,  a visszanyert boldogság megéri. Mindent megér. Még visszamegyek egyszer a boltba. Hátha segíthetek.