Hogyan pletykáljunk párunkról?

Írta: Novák Mónika és dr. Joó Antal

Erre a kérdésre száz megkérdezettből száz azt mondaná, hogy sehogy. Hiszen a pletyka megmérgezi a kapcsolatokat, tartsuk ettől magunkat távol. Ennek ellenére talán többen tapasztaltuk, hogy akár női, akár férfi, akár vegyes társaságban vannak férjek és feleségek, akik előszeretettel beszélik ki párjukat, teregetik ki a szennyest, amikor azok épp nincsenek jelen. Aztán akadnak olyan helyzetek is, amikor párjuk jelenlétében beszélik ki a másikat.

Könnyű belátni, hogy mindkét viselkedés a legnagyobb árulás a párunk és párkapcsolatunk ellen. Lehet, hogy belátjuk, mégis ha a társas érintkezések zömét megnézzük, akkor az arról szól, hogy két vagy több ember, egy harmadik emberről vagy emberekről mond valamit, amit jelenlétében nem tenne. Többnyire mindannyian elítéljük a pletykálkodást, rosszul is vesszük, ha rólunk szól, de mégis gyakorta tesszük ezt másokkal. Miből van ez az ellentmondás, miért csinálják ezt a párok vagy emberek egymással? A teljesség igénye nélkül az okok közül néhány:

• szokásból, ezt látták, ezt tanulták meg a szüleinktől, a családban
• nem értik, hogy milyen romboló tud ez lenni a másik és a kapcsolat számára
• jó pofiságból, humorból, ugratásból
• nincs valódi mély mondanivalójuk, ezen a sekélyes szinten tudnak másokhoz kapcsolódni
• nincs bátorságuk őszintén szemtől szembe kimondani érzéseiket, gondolataikat
• empátiahiányból, nem érzik át szavaik hogyan érintik a másikat
• fontosságérzetből, a társaság figyelmét szeretnék maguk felé fordítani, stb.

Ha egy szóval akarnánk összegezni mindezeket az okokat, akkor azt mondhatnánk, hogy tudatlanság van mögötte, azaz nem látnak rá a pletyka mélységesen ártalmas voltára, nem látnak rá magukra, nem látnak rá a párjukra, nem látnak rá a kapcsolatukra, azaz öntudatlanul ártanak maguknak, párjuknak és kapcsolatuknak.

Miután ezideig azon dolgoztunk, hogy bebizonyítsuk milyen ártalmas dolog a pletyka, akkor mégis mit takar a „Hogyan pletykáljunk párunkról?” cím. Adódik a nagyon rövid egyértelmű válasz, hogy sehogy. Tehát ne pletykáljunk párunkról, ha nincs bátorságunk őszintén, egyenesen megbeszélni vele a problémánkat, akkor a legjobb átmeneti tanács: „Hallgatni arany.”

Mégis akad két kivétel, amikor kedvünkre pletykálhatunk. Melyek ezek?

Az első eset az, ha mindazt amit párunk háta mögött elmondunk, azt neki szemtől szembe már elmondtuk, megbeszéltük és megegyeztünk, arról hogy ezt más is tudhatja. Fontos tehát egyrészt a sorrend, azaz először a párunkkal, másrészt a pontos tartalmi egyezőség, tehát nem színezzük ki, egy az egyben ugyanazt mondjuk, a másik hozzájárulásával.

A második eset, ha a párunkról csupa jó és szeretetteli dolgot mondunk, azaz bátran beszélhetünk kiváló viselkedéséről, jó tulajdonságairól a háta mögött (is!).

Ja, hogy ez már így nem is igazi pletyka? Akkor sajnos, a reményteli igazság, még sincs kivétel 🙂 . Szóval éljünk pletykamentesen!