Mit tegyél, hogy a gyerekek felnevelése után is együtt maradjatok?

Írta: Dr. Asbóth Hedvig

Amikor az ember találkozik élete párjával, és dúl a szerelem, akkor persze azt szeretné, ha ez így maradna sok évtizeden át.
Jön az esküvő, a gyerek projekt, hiszen ő adja az élet értelmét. Ez így is van! Azonban ez a pici teremtés életével megadja számunkra a lehető legnagyobb feladatot is! Felelősségteljesen fel kell nevelni, figyelni kell rá, tanítani kell, el kell indítani az életbe. Sőt nem csak őt, hanem a testvérét is! Akár több testvérét is!

Persze fantasztikus dolog, amikor gyereked rátok mosolyog, amikor büszkék lehettek rá tudásáért, szépségéért, eredményéért. Ha ezt együtt élitek meg, ezt tényleg szuper dolog!  Ezek a percek feledtetni tudják azt a sok időt, és energiát, amit a gyerekre szántok. Sőt ti is közösen jókat nevettek, élvezitek a helyzetet.

Igen, csak mellette ott a párkapcsolat, amire szintén kell időt szánni, foglalkozni vele.

Furcsa ez a sok kell? Pedig ez így van, hiszen mindenre időt és energiát kell szánni! Hiszen te is szeretnéd, ha tökéletesen menne minden! Sőt látod azt is a gyerekek osztálytársainál, hogy nyolcadik végére elválik a szülök legalább harmada. Te nem akarod ezt!

Mit tegyél?

Az a dolgod, hogy a gyereked/gyerekeid mellett pároddal is foglalkozol. Ami nem csak abból áll, hogy együtt vagytok a gyerek programján! Hanem nap mint nap, hacsak rövid időre is, de kimutatod szereteted iránta! Puszit adsz neki, hozzá bújsz, megkérdezed, hogy van, megdicséred, vagy segítesz neki a házi munkában. Ez időben töredéke a nap ébren töltött óráinak, van, hogy akár 10-15 percbe is belefér.

Ez az alapja annak, hogy akkor is tudjatok egymással még mit kezdeni, mikor a gyerekek felnőnek, kirepülnek, és eltűnik a mókuskerék. Az a mókuskerék, ami eddig pároddal összekötött. Hiszen a feladatokat együtt oldottátok meg, együtt voltatok a rendezvényeken. Ez azonban nincs már tovább!

Mi fog benneteket akkor összetartani? Mit fogtok akkor kezdeni egymással? Hiszen már mindkettőtöknek hol itt fáj, hol ott. Már a kollégákkal jobbat beszélgetsz, mint otthon, azok jobban tudnak inspirálni, mint a párod. Egy-egy csapatépítés jobban feltölt, mint az otthoni tv nézés.

Ahhoz, hogy ezt elkerüld, már a gyerekek kicsi korában figyelnetek kell arra, hogy bizony legyen nektek is kettesben eltöltött időtök. Menjetek el az évfordulótokon csak kettesben egy hétvégére, ahol csak egymással foglalkoztok. Egymásra figyeltek, és mint egy pasi meg egy csaj vagytok együtt. Nem úgy, mint anya és apa. Vacsorára is egy férfi és egy nő megy csinosan, illatosan,  kéz a kézben. Az éjszakát is kettesben, töltitek, ahol csak a társadra figyelhetsz! Itt nem nyit be egy gyerek sem!

Ha megteszed, hogy naponta 10-15 percet társadra szánsz, és mellette évente egy-két alkalommal kettesben töltötök egy hétvégét, akkor megalapozod, hogy fontosak legyetek egymásnak. Erre azonban ne várj addig, amíg majd a gyerekek felnőnek, mert akkor már késő lesz!

Azoknál a pároknál, ahol a gyerek születése és kirepülése között nem jutott idő/energia arra, hogy egymással foglalkozzanak, könnyen lehet, hogy szakítás lesz a vége!

Van, hogy több évtized után válnak el! Már nincs közös feladat, és már nincs is miért egymással beszélgetni, hiszen a gyerekek mellett nem volt más téma, csak az ő feladataik.

Honnan tudom én ezt? Onnan, hogy ügyfeleim gyakran keresnek fel ebben a helyzetben. Hiába az együtt töltött akár több évtized, már nem tudják megadni a másiknak azt, amitől férfi/nő ; férj/feleség lehet a másik. Ezek már csak szavak, és nem jár velük érzés!

Mennyire vagyok hiteles abban, hogy ezt másképp is lehet? 1989 óta vagyok együtt férjemmel, 2 nagy gyerekünk már kirepült, a harmadik is középiskolás, mi mégis még mindig boldogok vagyunk együtt. Mi sem tudunk csodát, csak egymást szeretni! Pedig bizony volt sok-sok évünk, amikor anyagi nehézséggel küzdöttünk, mikor pici lakásban éltünk, mikor kiégett a házunk egy része. Mégis megfogtuk egymás kezét, és megoldottuk. 🙂 Együtt!