Felelős vagyok a gyermekem párkapcsolatáért?

Írta: Kovács Ildikó

„No, nem. Erről nem én tehetek! Ő választott. Úgy viselkedik a párjával, ahogy akar. Úgy él, ahogy akar.  Én nem befolyásoltam. Nem, ezt nem vállalom be!” – Ezek többször elhangzó szülői mondatok a gyerekről.

Eljött hozzám egy lány. Azért jött, mert a párkapcsolata nem úgy működött, ahogy ő szerette volna. Ráadásul ugyanolyan helyzetbe került ismét, mint annyiszor már ezelőtt. Kereste a válaszokat, de nem találta. Nem találta egyedül. Együtt kezdtük keresni. Beszélgettünk róla, a kapcsolatairól. Majd kérdeztem a szüleiről. Ahogy beszélt az édesanyjáról, az édesapjáról, a kapcsolatukról, szinte ő mondta ki a megoldást. Felismerte mi miért van úgy, ahogy van. Mi az összefüggés.

Bizony felelősek vagyunk!

Cipeljük magunkkal a hátunkon azt a batyut, amit otthonról hozunk. Van, akinek könnyebb, van, akinek nehezebb. Van, akinek olyan dolgok vannak a batyujában, amiket pozitívan tud használni, alkalmazni az életében és van olyan, akit hátráltat, nem segíti az ő életét a batyu tartalma.

Meg kell nézni, fel kell ismerni mi az, amit sajátomként tudok kezelni és mi az, amit nem. Ez utóbbiakat le kell tenni, nem cipelni tovább és sajátot tenni a helyére.

Szülőként nagy a felelősségünk.  Hatással vagyunk gyermekeink párkapcsolatára is.

Hogyan? Nézzük néhány példát!

Tudjuk, a leghatásosabb nevelési módszer a példamutatás. Példamutatással tudunk leginkább nevelni. Nem a kimondott szavak adnak többet, hanem a személyes példa.

Beszélhetünk, mondhatunk ezt-azt, de az igazi a példamutatás. A gyerekek hallják, amit mondunk, és látják, amit cselekszünk. És amikor mást mondunk és mást cselekszünk, jól összezavarjuk őket. Ez a bort iszik és vizet prédikál esete.

Ha azt látják a gyermekek, hogy a szüleik harmonikus, boldog párkapcsolatban/házasságban élnek, biztonságban érzik magukat. Ezt az érzést, az elköteleződést örömmel vállalják fel és teszik bele az „útravalós” batyujukba:

1. Biztonságot ad, ha szeretjük egymást, ha elköteleződünk egymás mellett.

Példát mutathatunk a kommunikációban. Hogyan kommunikálunk egymással. Mikor, milyen stílusban beszéljük meg közös dolgainkat. Ha beiktatunk pl. egy olyan kommunikációs rendszert, aminek a gyermek is része, saját maga tapasztalja a pozitív példát. Ahhoz hogy ki merjük mondani a gondolatainkat, érzéseinket bíznunk kell a párunkban, egymásban. Bátorság is kell hozzá, tudni, hogy nem élnek vissza vele.

Nálunk az volt a szokás, hogy vacsora közben mindenki mondott egy jó dolgot, ami aznap történt vele vagy amit el akart mondani mindenkinek, majd ezután jöhetett az összes többi. Így nem érezte azt senki, hogy „el van nyomva”, nem jut szóhoz, őt nem hallgatják meg. Segítettem abban hogyan tudják megfogalmazni az érzéseiket, hogy minden érzésnek van helye.

Át lehet gondolni kinél, mi működik és jó példát mutatni a gyerekeknek. Ebből mit tehet a batyuba?

2. Ha bízunk egymásban, bátran kimondhatom az érzéseimet, gondolataimat. Megbeszélhetünk bármit. Meghallgatjuk egymást.

(Az én fiam verseket és zenei szövegeket írt. Boldog voltam/vagyok, hogy már tizenévesen és fiú létére meg tudta fogalmazni az érzéseit és nemcsak megfogalmazta, ki is mondta, leírta. Ráadásul a koncerteken, verses esten meg is osztotta másokkal, a közönséggel.)

Mutassunk példát az intimitásban. Ha a gyermek azt látja, hogy a párunkkal az intimitás természetes és nem szégyellnivaló dolog, ő is így fog tekinteni erre. Bátran fogjuk meg egymás kezét, simogassuk meg, csókoljuk meg, öleljük meg egymást a gyerekeink előtt is. A batyuba kerülhet, hogy:

3. Természetes dolog kifejezni a szeretetemet simogatással, öleléssel, csókkal.

A hűség fontos alapérték a párkapcsolatban. És itt nemcsak arra gondolok, hogy nem csalom meg a páromat. Hűek vagyunk a párunkhoz, az elveinkhez, az értékeinkhez, amire alapozzuk, építjük az életünket. Ha a gyermek azt látja, érzi, tapasztalja, hogy a szülő megbízható, következetes, felelősségvállaló, hűséges és azt, hogy ezek pozitív építőkövei az életnek, a párkapcsolatnak, akkor beleteszi a saját batyujába:

4. A hozott és saját magam által elfogadott alapértékekhez érdemes hűnek lenni, mert ezek azok az iránytűk, melyek segítenek eligazodni az életben.

Nézzünk vissza az életünkre. Folytassuk a sort. Üljünk le beszélgetni a gyermekeinkkel. Megtudhatjuk hogyan látták/látják ők a mi életünket, párkapcsolatunkat. Érdemes.

Szeretetteljes kapcsolatot, boldog gyermekeket kívánok!