Realista kontra idealista

Írta: Sámoly Nikolett

Sokszor hallhattuk már, az ellentétek vonzzák egymást. És nem csak a mágnes esetében. Párkapcsolatokban is igaz lehet a feltevés, miszerint a legalapvetőbb ellentéten túl (férfi&nő) a személyes tulajdonságok terén is ütközők vonzzák egymást. Jobban kiegészítik egymást. Valóban így lenne?

Vegyünk egy igen gyakori alaphelyzetet!

Realista férfi. Tudjuk, mit takar, ugye? Két lábon áll a földön, nagyon is. A valóság számára az a fizikai való, amit a két szemével lát, amit a két kezével megfog. Csak az létezik. Megkövülten hajtogatja a saját dogmáit és nem képes ép ésszel felfogni, hogy élhet az ember nem a Földhöz ragadva. Gondolkodik, folyton csak gondolkodik, mert kell, mert muszáj, mert lételeme.

Idealista nő. Hisz benne és érzi, hogy létezik a fizikailag érzékelhető anyagi világon túl is valami, ami mindent megmagyarázhat. Álmokat kerget. Könnyen lelkesedik egy eszméért, egy ötletért, tulajdonképpen bármiért. Szereti az élet apró örömeit, pillanatait. Hajlamos a „majd lesz valahogy” életérzést követni. Álmodozik, folyton álmodozik, mert kell, mert muszáj, mert lételeme.

Nézzük meg!

Tényleg olyan tulajdonságok ezek, amik jól kiegészítik egymást, amiknek a viselői egy életre szóló kapcsolatot köthetnek? Kompromisszum nélkül egészen biztosan nem. De milyen megállapodás köthető akkor, hogy két ennyire különböző ember házassága mégis csak élhető és teljes legyen?

1. Önmagunk felvállalása

Először is vállaljuk föl egymás előtt a különbözőségeinket!

2. Ítélkezésmentesség

Ne ítéljük meg a párunkat azért, mert ő máshogy gondolkodik!

3. Kommunikáció

Beszéljünk, beszéljünk és beszéljünk! Magunkról, nézeteinkről, világképünkről, érzéseinkről, álmainkról, vágyainkról, terveinkről… mindenről…

Különösen fontos az idealista nő részéről, hogy realista párja minél többször hallja a pontos igényeit, hiszen előfordulhat, hogy telitalpon álló férjünk azt gondolja, minden jó, ahogy van, mert ő jól van, ő szeret, neki így kerek a világ. De ha idealista vágyaink huzamosabb ideig süket fülekre találnak, ott igencsak fenn áll az eltávolodás veszélye.

4. Személyes élettér megadása

Ha hagyjuk a realista férfit realistán működni, megélheti a gondoskodó családfenntartó, egyáltalán FÉRFI szerepét, de időközönként megengedheti magának azt a luxust, hogy párjával a jelennek éljen és kibújhasson a folytonos gondolkodás örökös rablánca alól. Ha hagyjuk, hogy az álmodozó nő megélhesse mellettünk lénye legvalóját, kitart mellettünk és még hálás is lesz azért, mert levesszük róla a mindennapi Földhöz ragadt élet terheit, ami neki amúgy is túl komplikált.