Ezért kellene minden szülőnek kutyaiskolába járnia

Írta: Kalácska Magdolna

Akár hisszük, akár nem, a szülői szerep és a gazdi szerep között nagyon is sok a hasonlóság. Mikor otthonunkba fogadunk egy kutyust, előbb-utóbb ráeszmélünk, hogy azon kívül, hogy imádjuk és teljesen elolvadunk tőle, más tennivalók is akadnak. Nevelni kell, és felelősséggel gondoskodni róla. Különösen érdekes ez abban az esetben, ha előtte még nem voltunk ilyen helyzetben. Csakúgy, mint az első baba érkezésekor.

Ahogy mondani szokták: a kutyaiskolában nem a kutyát kell tanítani, hanem a gazdit. De mire is?

1. A határok kijelölése

Szépen rendezett, befüvesített udvarunkból elkerítünk a kis kutyakölyöknek egy részt, ami az ő helye lesz majd. Kis idő elteltével azt vesszük észre, hogy nemcsak az egész kert az övé, de már ott tart a dolog, hogy a házba is bekéredzkedik. Újabb és újabb engedményeket tettünk, mert a kutyusunk folyton levesz a lábunkról. Ismerős a helyzet, ugye? Ilyenkor felmerülnek bennünk a kérdések: Meddig mehet ez így? Mit csinálok rosszul? Hol kell meghúzni a határt?

A határok kijelölésére –és betartására– nagy figyelmet fordítanak a gazdik/kutyák tréningezésekor. Bárhol is húzzuk meg a határait annak, hogy mit szabad és mit nem, a kulcsszó a következetesség lesz, ahogy egy gyermek esetében is.

2. Következetesnek maradni

Nagy nehezen sikerül elérni, hogy a kutya ne ugráljon fel ránk ész nélkül, amikor csak meglát. Majd pár nap elteltével újra kezdi az ugrálást (hiszen szeret bepróbálkozni), mi viszont nem szólunk rá, mert éppen fáradtak vagyunk. Ő nyilván azt a következtetést fogja levonni, hogy akkor ezt szabad. Így kezdhetjük újra elölről a tréningezést. Adódik a kérdés: Miért nem hallgat rám? Minden egyes alkalommal következetesnek kell lennem?

Ha egy alkalommal nem vagyunk következetesek, még nincs vége a világnak, de máris érezhetjük majd a hatását, és akkor újra meg kell húzni a határokat.

Mit tanulhatunk a kutyaiskolában, ami szülőként is hasznunkra válik majd a jövőt illetően? Nézzünk néhány pozitívumot a teljesség igénye nélkül:

1. Megtapasztalhatjuk mi az a gondoskodás, felelősségvállalás. Bár sokat hallunk vagy olvasunk ezekről, teljesen más, mikor saját bőrünkön tapasztaljuk meg.
2. Megtanuljuk, hogyan határozzuk meg a szabályokat, és hogyan vegyük rá a kutyánkat, hogy azokat be is tartsa. Mindezt úgy, hogy ne katonai kiképző táborként éljük meg ezt az időszakot és ne nyomjuk el a személyiségét, hanem mindketten élvezettel tudjuk csinálni.
3. Megtanuljuk, hogy a nevelés során nem csak a szigorra és határozottságra van szükség, hanem ha jól időzítünk, a megengedés is tud működni. Megértjük, hogy a jutalmazás célravezetőbb, mint a büntetés!
4. Megtanuljuk, hogy a siker és az időnkénti sikertelenség is része a nevelésnek.
5. Nem utolsó sorban pedig magunkat is tanuljuk, saját magunkkal is ismerkedünk mindeközben.

A fönt említett lista minden egyes része igaz abban az esetben is, amikor saját gyermekünk nevelési folyamatában vagyunk benne.

Persze a gyereknevelés ennél még sokkal komplexebb, de sajnos nincs olyan kurzus, ahol kaphatunk egy igazi kisbabát, hogy gyakoroljunk, és kipróbáljuk magunkat egy ilyen élethelyzetben, éveken keresztül. Ezért jobb híján, jó szívvel tudom javasolni minden kutyával rendelkező párnak a kutyaiskolát.

Ha végig csinálunk egy ilyen tanfolyamot, keresztülmegyünk ezeken a megtapasztalásokon, talán már magabiztosabban vágunk bele a gyermekvállalásba és kevésbé lesz ijesztő a szülői szerepkör. Ráadásul, ha ezt a párunkkal együtt tudjuk végig csinálni, még több élményre tehetünk szert!q