A jó konfliktuskezelés közelebb vihet egymáshoz

Írta: Dr. Knecht-Gothárd Kinga

Minden ember egyedi, és saját életében egyedi konfliktusokat tapasztal. Mivel az egyediség többek közt a különböző személyiségbeli eltérésekből fakad, a hétköznapi helyzetekben is eltérően működünk. Nem egyformák a pénzkezelési elveink, gyermekneveléssel kapcsolatos elképzeléseink, szexuális szokásaink. Ezek a különbségek mind konfliktusok forrásai. Ráadásul ezeket a különbségeket lehet ugyan közelíteni, de nem lehet megszüntetni. Ezért a hatékony konfliktuskezelés érdekében fontos lenne őket előnyként kezelni. Gary Chapman írja egyik könyvében: „A jó házasság egyik lényege és célja, hogy a pár megtanulja az együttműködést, mégpedig úgy, hogy személyiségbeli eltéréseik mindkettőjük jobb életét szolgálhassák.”

Gyakran teszem fel azt a kérdést a hozzám fordulóknak, hogy számukra mit jelent a konfliktus. Legtöbbször azt a választ kapom, hogy: Amikor nem értünk egyet a társunkkal!

A konfliktus nem attól lesz konfliktus, hogy nem értünk egyet. Attól válik azzá, hogy mindkét fél ragaszkodik a saját igazához, és azért végsőkig kiáll. Tekintettel arra, hogy mindannyian egyediek vagyunk, ha két ember – különböző értékekkel, elvekkel, mintákkal – együtt él, a közös élet valamennyi területén előfordulhatnak egyet nem értések, kialakulhatnak konfliktusok, így a pénzkezelés, gyermeknevelés, étkezés, szexualitás, spiritualitás, hobby, szabadidő, szülőkkel való kapcsolattartás kérdéseiben. Így egy kapcsolatban nem lehet az a célunk, hogy a konfliktusokat elkerüljük, hanem meg kell tanulnunk azokat kezelni, meg kell tanulnunk egymás különbözőségét elfogadni, egymással harmóniában élni, és a különbségeket előnyként felhasználva közös célokért dolgozni.

A sikeres konfliktuskezelés alapja egymás megértése, elfogadása és támogatása. Ennek módját kell elsajátítanunk, hogy kiegyensúlyozott, harmonikus kapcsolatban éljünk.

Sok házaspár küzd kezeletlen konfliktusokkal, amelyek házasságuk akadályaként léteznek. Egész életük harctérré alakul, és ellenségként tekintenek egymásra. Különböző csatározásuk alkalmával egyre több bántást, sérülést okoznak egymásnak, amelyek eltávolítják egymástól őket. Egy idő után már egyetlen jó tulajdonságát sem látják a partnerüknek, sőt ki is jelentik, hogy: „Nem illünk össze.” „Nem is értem, hogyan is kerülhettünk kapcsolatba.” „Hogyan juthattunk idáig?” Bizony nem tanulták meg a hatékony konfliktuskezelést.

A jó hír az, hogy a hatékony konfliktuskezelés tanulható. Igaz ugyan, hogy változnunk kell, többek közt képessé kell válnunk arra, hogy:

• a társunkat tisztelettel meghallgassuk,
• alkudozzunk a megoldás lehetőségeiről, ahelyett, hogy az igazunkat bizonygatjuk,
• le kell tudnunk mondani egyes mereven hangoztatott véleményünkről.

Ha mindezt elsajátítjuk, lehetőségünk lesz arra, hogy megtapasztaljuk, a jó házasság létezik. Lehet harmonikus, kielégítő, boldog kapcsolatban élni úgy is, ha nincs mindig igazunk.

Milyen a jó konfliktuskezelés?

A jó konfliktuskezelés elsősorban a hozzáállásunkon múlik. Figyeljünk meg egy veszekedő párt. Miért veszekednek? Mert mindkettő mereven ragaszkodik a saját álláspontjához. „Úgy van jól, ahogy én gondolom, ezért csak az az egy megoldás létezik!”

Veszekedés esetén mindkét fél értelmetlennek tekinti a másik fél pozícióját, és ez tönkreteszi a kapcsolatukat, eltávolítja őket egymástól. Ha változtatnának a hozzáállásukon és a közös megoldást helyeznék előtérbe, egészen más eredményre jutnának.

A jó konfliktuskezelők másképp állnak a problémához. Mindketten tudják, hogy a probléma megoldható, mégpedig úgy, hogy kölcsönösen nyernek.

Mi kell ahhoz, hogy a hozzáállásunk változzon?

1.Egymás tisztelete

Minden ember egyedi, az egyéni különbségeink nem csökkentik értékességüket. Ezért a legfontosabb, hogy megtanuljuk házastársunkat tisztelettel kezelni, képessé váljunk elfogadni, hogy ő nem olyan, mint mi vagyunk. Joga van másképp gondolkodni, másként érezni, más véleményt alkotni, és mi ezt tiszteletben tartjuk. Akkor is, ha nem értünk vele egyet. Amíg azon vagyunk, hogy a másik véleményét leértékeljük, és a sajátunkat érvényesítsük, addig nincs konfliktuskezelés. Ha meg tudjuk élni a kölcsönös tisztelet megnyugtató hatását, akkor tudunk a támadásból a problémamegoldás felé váltani. Egymás megbecsülése és tisztelete teremti meg azt a légkört, ahol lehetséges az előrelépés.

2.Szeretetteljes elfogadás

A jó konfliktuskezelők másik alapvető tulajdonsága a szeretetteljesség. Aki elsősorban a társát szereti önmaga helyett, az arra törekszik, hogy megtalálja azt, ami a társának, – és azáltal neki is – a leghasznosabb. Ha egy kapcsolatban önző módon viselkedünk, a célunk minden esetben az, hogy a saját akaratunkat ráerőltessük a társunkra. Önző emberként a saját út, a saját értékrend, a saját elveink helyességét hangsúlyozzuk, nem engedve attól való elmozdítást. Követeljük az általunk vélt helyes viselkedést a társunktól, elvárjuk, hogy azok szerint változzon. A követelés és a kényszer egészen biztosan a kapcsolat megromlásához vezet.

A konfliktusok kezeléséhez elengedhetetlen a szeretetteljes elfogadás. Az igazi szeretet nem követel, az mindig a szeretett személy javát keresi. Ha ezzel a gondolattal és hozzáállással állunk a társunkhoz, máris sokat teszünk a harmónia kialakulásáért.

3.Együtt lenni jó

Biztos mindenki megtapasztalta gyermekkorában a csapatjáték összetartó erejét. Amikor a csapattársak vállvetve küzdenek együtt egy másik csapat legyőzése érdekében. A házasság, – bár csak két tagból áll – az is egy csapat. Ha csapattársként tudunk működni – és egymást is akként kezelni – rájövünk, hogy nem egymás ellen kell versenyeznünk, hanem a közös küzdelem a cél. Amikor úgy döntünk, hogy valakivel összekötjük az életünket, az a személy az életünk legfontosabb részévé válik. Az egyéni boldogság keresése helyett, a közös boldogság elérése lesz a felsőbb cél. Ha a kapcsolatunkra úgy tekintünk, mint egy csapatra, a csapatszellem erejével a konfliktushelyzetekben könnyebb a közös megoldásra koncentrálni.

Mindent összevetve a hatékony konfliktuskezelés alapja a tisztelet, a szeretet és a csapatmunka.

Igaz ugyan, hogy mindannyian elsősorban önzőek vagyunk. Azt hisszük, hogy amit mondunk, teszünk, ahogy viselkedünk az a helyes. Elsősorban énközpontúak vagyunk, és ezért hajlamosak vagyunk a vitákra, a követelőzésre. Tudatosan azonban változtathatunk az attitűdjeinken. Képesek vagyunk az énközpontúságtól eltávolodni, és a „Mi”-t előrehelyezve elköteleződni a tisztelet, a szeretet és a csapatszellem mellett.

Gary Chapman tanácsát én is szeretettel ajánlom. Tegyék ki az otthonukban jól látható helyre az alábbi három állítást, és mindennap tudatosítsák magukban:

„Tiszteletben tartom a társam véleményét, még akkor is, ha nem értek vele egyet.

Szeretem a társamat, és megteszek érte még a mai napon mindent, amit csak tudok.

Meggyőződésemmel vallom, hogy társam és én csapattársak vagyunk, és Isten segítségével megoldást tudunk találni a konfliktusainkra.”

Amennyiben szeretne hasonló cikkeket olvasni, látogasson el weboldalamra is.