Hogyan találjuk meg az igazit

Írta: Besenyői Tamás és dr. Dankovics Orsolya

Ha eljött az idő, hogy tudatosan párt válasszunk és kizárjuk az alkalmi kapcsolatok szintjét, de valahogy sehogy sem akar összejönni a dolog és hamar zátonyra futnak a friss kapcsolataink, akkor lehet mégsem csinálunk valamit jól. Persze lehet hibáztatni a másik felet, a körülményeket, de összességében érdemesebb a saját házunk táján rendbe rakni a dolgokat. Mint amikor autózunk és mindenki szembe jön velünk az úton a sávunkban, nem a világ kergült meg, lehet mi tartunk rossz irányba. Minden jó párkapcsolat alapja mi magunk vagyunk, hisz az építőkövek egy része belőlünk kerül ki, így nulladik lépésként magunkkal kell harmóniában lennünk, minden más csak ezután következik.

MIÉRT FONTOS A JÓ PÁRVÁLASZTÁS?

Először is azért, mert nem szeretnénk magunknak rosszat, másodszor evolúciósan az ember társas lénynek született, mindannyian vágyjuk a szeretetet, harmadrészt pedig a legfrissebb kutatások szerint boldogságunk kulcsa, hogy mennyire jók az emberi kapcsolataink, ami közül a legelső a párkapcsolatunk. Mivel a párkapcsolat egy hosszútávú döntés, „hosszútávfutás”, ahol előfordulhatnak zökkenők, így „megjavítani” is csak a jó párválasztáson alapuló kapcsolatokat lehet. A párválasztás és így a jó párválasztás a későbbi társas életünk (összeköltözés, projektek: utazás, közös fészek, esetleges egészségügyi kihívások stb.), komoly esetben a házasság és gyerekvállalás előszobája, így ha az elején elhibázzuk, a többi is nehézkes lesz.

MENNYI A TIPIKUS KRITIKUS IDŐ?

Talán az egyik legnehezebb párkapcsolati döntési pont az elején, hogy mennyi időt adjunk annak, hogy kiderüljön érdemes-e valakivel komolyra fordítanunk a dolgot. Általános szabály nincs és sok körülménytől függ, de fél-egy év alatt sok mindent megtapasztalhatunk a másikról, hogy lássuk merre visz a közös utunk az új párunkkal. A kor előrehaladtával ez az idő lerövidülhet és megérzés alapú döntést is könnyebben hozunk, már csak azért is, mert a megérzés is egyfajta úgy nevezett „tapasztalati háló” alapján működik. A párkapcsolatokat vizsgálva pedig azt látjuk, hogy ahol az első 1-2 évben ténylegesen nem adódott komoly probléma, ott stabil alap képződik, amire később nagy biztonsággal lehet építeni egy kapcsolatot, mégha időnként kihívásokkal kell szembenézni a pároknak.

MI A KULCS?

Sok-sok mindenen elmehet egy párkapcsolat, de ha a következő dolgokra odafigyelünk és feltételezzük a másik fél egyenes szándékait, akkor nagy meglepetés nem érhet:

1.MINDIG ÖNMAGUNKAT ADJUK! A természet úgy rakott össze minket, hogy akaratlanul is jobbik felünket mutatjuk egy kapcsolat idején, így ha azt még tovább torzítjuk szándékosan a másik felé, akkor később biztosan meglepetést fog okozni ha már másképp viselkedünk miután levesszük az álarcot. Gyanakodjunk magunkra ha ismerőseink szerint jelentősen másképp viselkedünk új párunk társaságában.

2. ISMERJÜK MEG ÖNMAGUNKAT, hogy mik azok az alaptulajdonságok amire régóta stabilan vágyunk a másikban (így vélhetően később is vágyunk majd rá) és ha megnézzük korábbi kapcsolatainkat, akkor ezen alaptulajdonságok megléte minden esetben örömteli volt (pl. humor, kommunikációs stílus, világnézet, megjelenés, érdeklődési kör, elvek). Fontos tudni működésünk szempontjából, hogy először a külső, a kisugárzás fog meg, a belső pedig megtart. Lehet akár listát készíteni a jellemzőkről (kiemelve a legfontosabb 3-5 jellemzőt), hogy tudatos szintre emeljük. Mindenkinek más-más jellemző fontos a másikban, így a lista mindenkinél más elemet tartalmazhat, mégis egyet kiemelnék, ami szerintem kulcsfontosságú egy kapcsolatban. Ez pedig a kommunikációs összhang, mivel hiszem, hogy konfliktusokat csak megfelelő kommunikációval lehet megoldani és annak hiányában vagy betokozódnak a problémák vagy további konfliktushoz vezetnek és eltávolodáshoz vezethet.

3. ISMERJÜK MEG A MÁSIKAT, lehetőleg minél több, különféle szituációban, beleértve a szélsőséges helyzetetket is és lássuk meg, hogy az alaptulajdonságok amire vágyunk mennyire vannak meg őszintén és mennyire tudnak tartósak lenni a másik részéről. Összevethetjük a listánkat a tapasztaltakkal és ha az összevetés eredményeképpen nagy a különbözőség, de mégis nagy a szikra kettőnk között, akkor vagy a lista rossz (esetleg egyik jellemző fénye beárnyékolja a többit) vagy rosszul itéljük meg a másikat, de ugyanez lehet a helyezet ha egyezik a lista és mégsem érezzük a mindent átható harmóniát a párunkkal.

4. LEGYÜNK NYITOTTAK AZ ÚJDONSÁGRA, nem baj ha vannak különbözőségek, ezek csak szinesíteni fogják a hétköznapokat, engedjük, hogy áthassanak a dolgok. Persze ha a különbözőség alaptulajdonságot sért, azt a kört amiben nem tudunk kompromisszumot kötni (pl. hűségről való gondolkodás), vagy az egyik alaptulajdonságunk az, hogy nem vagyunk nyitottak az újdonságra (ami nem feltétlen a társas élet jellemzője és nem az elfogadás jele), akkor bizony az akár megpecsélheti a kapcsolatunk sorsát.

5. ISMERJÜK MEG A PÁRUNK MÚLTJÁT, CSALÁDI KÖRNYEZETÉT, mert sokat segít annak megértésében, hogy milyen közeg, emberek hatottak rá amikor a személyiségük fejlődött és milyen elveket vallanak ez alapján (vagy pont ezekkel szembeni, teljesen ellentétes elvek mentén él). Ezért mindenkit bíztatnék, hogy kölcsönösen látogassák meg egymás családját, akikkel párunk szoros kapcsolatot tart vagy tartott. Könnyen lehet, hogy párunk valamely számunkra szokatlan vielkedése, gondolkodása értelmet tud nyerni ilyen módon.

6. MINDEN PÁRKAPCSOLATÉRT DOLGOZNI KELL! Az elején értelemszerűen kevesebb energiát rakunk bele tudatosan, de idővel ez az elején nem feltétlenül érzékelhető befektetett energia már a párunk melletti döntés révén közös munka révén bele kell, hogy kerüljön a kapcsolatba. Mint egy hinta, amit lökni kell, hogy a lendület megmaradjon!

Ezek egyszerű szabályok, habár a megvalósításuk a mindennapi életben komoly erőfeszítéssel járhat, ámde gyakorlati tapasztalatom alapján mégis megfontolásuk és alkalmazásuk sok segítséget nyújt. Persze nem lehet a patikamérleg pontossággal, csak tudatosan, listákkal párt választani, sőt az érzelmeknek, a kémiának rendkívül fontos szerepe van és csak az érzelmek mentén „sodródva” is lehet jó párkapcsolatunk, viszont feltétlezve, hogy hosszú távra tervezünk, a szív mellett az ész, a tudatosság is legalább olyan fontos a döntésünkben, hogy boldogok legyünk.

Azt szoktam mondani, hogyha egy kapcsolatban szinte a kezdetektől gyakrabban billen a mérleg nyelve a “rosszul érzem magam a kapcsolatomban” irányba, vagy sokadszorra sem alakul tartós párkapcsolatunk, akkor érdemes megnézni a fentebb felsorolt dolgokat, hogy nem-e rosszul választottunk párt, vagy mi az ami visszahúz minket, mennyire erős az elhatározásunk, hogy beteljesedjünk párkapcsolati téren.

Akinek pedig ment már tönkre ígéretesnek tűnő kapcsolata, az óvatosabban ugrik neki a következőnek, de megnyugtatásképpen mondanám, van olyan, amikor nem passzolnak, nem csiszolódnak egymásba a fogaskerekek. Ilyenkor tovább kell lépni, tanulva a korábbiakból és tudatosabban választani párt. Nem mindig könnyű ez az út, viszont megéri a párválasztásba energiát fektetni, mert tudással, tapasztalatokkal felvértezve és megérzéssel megspékelve idővel biztos a siker.