Menekülés egy harmadik fél karjaiba

Írta: Miller Gertrúd

„Hogyha tudnád, látnád, mit szenvedek érted, / Oh, de megátkoznád csalfa hűtlenséged! / Koszorút kötöznél, könnyed hullna rája: / Letűnt boldogságom sötét fejfájára” – a hűtlenség nagyon sok írót, költőt megihletett, köztük Ady Endrét is. A „bűnös viszony”, a megcsalás vádja napjainkban is párkapcsolatok tucatjait teszi tönkre, a tartalma azonban mindenkinek mást jelent. Van, akinek már a flörtölés is hűtlenség, van, akinek még a csók sem az. Szerintem az számít megcsalásnak, amit a párunk nem tud elfogadni, ezért a legcélszerűbb, ha a kapcsolat elején tisztázzuk, kinél hol van a „tűrési határ”, és ehhez tartjuk is magunkat.

A megcsalásnak természetesen sok oka lehet. A leggyakoribb, hogy valamelyik fél szeretethiányban szenved, és hogy a párok nem ismerik egymás szeretetnyelvét. Gary Chapman amerikai író, párkapcsolati szakértő öt szeretetnyelvről beszél. Létezik a minőségi időt igénylő, az ajándékra vágyakozó, az elismerő szavakra vágyó, a szívességeket elváró és az érintést kedvelő. Ezek közül mindenkinek van egy elsődleges szeretetnyelve, amely mélyebben hat rá az összes többinél. Tehát, ha nem tudjuk, hogy a párunknál melyik az elsődleges, akkor abból biztosan keveset adunk neki és akkor sem érez kellő szeretet, ha a többiből bőséggel kap. Ez esetben a „gyógymód” igen egyszerű: ismerjük meg jobban egymás igényeit.

Annak, hogy valaki nem érzi magát szeretve, bizonyos esetekben az „elfejlődés” (kitörés?) is oka lehet, amikor a párunk tőlünk független úton kezd el haladni, és miközben ő abban kiteljesedik, mi hátra hagyatva értetlenül ragadunk benne egy helyzetben. Mit tehetünk? Próbáljuk-e meg őt követni? Vagy duzzogjunk, hogy megcsalt, elhagyott, nem szeret már, és akkor biztosan elveszítjük őt? Nem könnyű megtalálni a mindkét félnek jó választ. Hiszen rengeteg meg nem beszélt probléma, vélt vagy valós sérelem is okozhat menekülést egy kapcsolatból, illetve menekülést egy harmadik fél karjaiba.

Természetesen különböző élethelyzetek is próbára teszik a kapcsolatot. Egyre gyakoribb például, hogy az anya a szülés után elhanyagolja a párját, vagy legalábbis az apa így érzi, mivel az ő szemszögéből a mama mindig a kisbabával van elfoglalva és nem tudnak kettesben programokat csinálni. Ráadásul a szülés okozta hormonális változások is közrejátszhatnak abban, hogy a nő elfordul a férjétől, és bár sokan nem veszik komolyan, de az úgynevezett „gyesbetegség” igenis létezik, ami nem más, mint az anya szülés utáni alkalmazkodási nehézsége, az új helyzethez. Ezt sajnos kevés férfi képes jól kezelni. S nagyon nem segít, ha a férj közben sokat dolgozik, a feleség pedig női mivoltában is elhanyagolva érzi magát. Ellenben ha a férj – akár szakember bevonásával – megértően és értőn viszonyul a feleségéhez, megelőzheti, hogy a nő állapota súlyosbodjon és depresszióba vagy pánikbetegségbe forduljon, és az is, hogy emiatt a férfi az otthonától távol keresse a „szerelmet”.

Sok ember élhet akár évtizedekig úgynevezett poszttraumás stresszes állapotban, anélkül, hogy tudna róla. Például az, aki olyan családban nőtt föl, ahol az édesapa csalta az édesanyát, esetleg ivott, sőt verte is, az ezt a mintát viszi tovább, és ha ehhez még hozzájárul egy kisebbségi komplexus, hiszen az ilyen apa jellemzően a gyermekeit is elnyomta, akkor egyenes az út a párkapcsolati problémák és a megcsalás felé.

Sokan könnyen ítélkeznek, és anélkül, hogy ismernék a háttérben meghúzódó ok okozati összefüggéseket, elítélik a félrelépőt. Úgy vélem, ez nem helyes, hiszen általában senki nem azért csalja meg a párját, hogy megbántsa, hanem például azért, mert olyan kielégítetlen igényei vannak, amit még saját magának sem fogalmazott meg. Ezért fontos akár barátnőként, akár párkapcsolati tanácsadóként minden esetben mindkét felet meghallgatni és senkinek a javára vagy ellenére nem szabad állástfoglalni.

Párkapcsolati tanácsadásaim során többször megkérdezték már tőlem, hogy melyek a hűtlenség jelei. Általában a visszahúzódás, a távolságtartó magatartás, és a kitörő, indokolatlan öröm. De ha ilyesmit tapasztalunk a másikon, még véletlenül se essünk neki és kezdjünk el vádaskodni, hanem próbáljuk megbeszélni vele, hogy mitől lett ilyen. Úgy gondolom ugyanis, hogy helyes kommunikációval sok esetben meg lehet előzni a hűtlenséget is, illetve ha már megtörtént, akkor tisztázhatók az okok. Rengeteg példa van arra, hogy a hűtlenség miatt nem érdemes egy egyébként jól működő kapcsolatot azonnal felrúgni, hanem érdemes helyrehozni.

Ezt az írást azzal kezdtem, hogy vajon mi számít egyáltalán megcsalásnak. Körbekérdezve az ismerőseimet és az ügyfeleimet bár más-más szavakkal, de többen is ugyanazt fogalmazták meg: ha valami olyasmit csinálsz, amit a párod előtt szeretnél titokban tartani, mert úgy gondolod, hogy nem tetszene neki vagy kiborulna tőle, hát az a megcsalás. Vagy ne tedd meg, vagy ha fontos dolog a számodra, ne titokban kerüljön rá sor!