Tényleg jobb adni?

Írta: Goodwill Barbara

Egészen kicsi gyerekkorunktól fogva belénk nevelik, hogy mennyivel jobb, nemesebb, szebb dolog adni, adakozni, mint örömmel kapni. Aki kapni szeret, az önző, magát feljebbvalónak gondoló személyiség, míg a szerényebb, adakozó természet, kedves s értékes ember viselkedéséről árulkodik.

Sokszor gondolkodom rajta, hogy ezek a „készen kapott igazságok”, mennyire kártékonyak tudnak lenni, különösen, ha párkapcsolati területen égetik őket idejekorán (gyerekként) a fejünkbe.

Hadd kérdezzek valamit!

• Önnek mennyire okoz gondot az igényei megfogalmazása?
• Ha leül, tud mondani csípőből 5 dolgot a férjének/feleségének, amire Ön vágyik?
• S ha tud, mond/mondana-e minden héten ötöt a társának?
• Milyen érzések kerítik hatalmába, amikor arra gondol, hogy ezek az igények, csakis Önről szólnak?

Sokunknak nehéz ez, és már rögtön azon jár a fejünk, hogy ezt hogyan és miképp lehet és kell arányosan viszonozni. Természetesen a kölcsönösség fontos, ezt nem vitatom. Ámde a viszonzást egy nagyon fontos dolog kell, hogy megelőzze: a gesztus elfogadása. Miért fontos ez?

Biztosan voltak már olyan helyzetben, amikor valaki megdicsérte az öltözéküket, a hajukat, a cipőjüket, igaz? „Milyen csinos a hajad, fodrásznál voltál?”

Mit tesz ilyenkor a legtöbb ember? – Megköszöni. Majd azonnal visszadicsér! „Köszönöm. De Te sem panaszkodhatsz angyalom, az a melír, valami tökély!”

De mi ezzel probléma? – Mindjárt kifejtem.

Mikor megdicsérünk valakit, tehát adunk, azt szeretnénk megélni, hogy a másik ennek örül, ebből ő töltekezik, ebben ő – ha csak néhány pillanatra is, de fürdőzik, jól esik neki, s ezt a jó érzést mi okoztuk benne. Ha rögtön visszadicsérünk, „elrontjuk” az egészet, lényegében nem tudja megélni, hogy ő adott.

Ha viszont megtanuljuk elfogadni, amikor adnak nekünk, és csak egyszerűen megköszönni a bókot, csak jót teszünk mindenkinek. Egy házasságban fokozottan igaz ez. Amikor a férjünk megdicsér minket, vagy kényeztetne, élvezzük ki a pillanatot, engedjük, hogy elárasszon minket a figyelme, a kedvessége. S egyúttal hadd érezze azt, hogy milyen nagyszerű társunk nekünk, hogy ilyen jó érzéseket tud kelteni bennünk.

S mikor cserélünk – mert természetesen annak is eljön az ideje, hogy mi adjunk, viszonzásképpen – fantasztikus élmény lesz megélni azt, hogy a másiknak mennyit jelent az odafigyelésünk.

A házasságban adni és kapni tehát éppen ugyanolyan fontos. Egyik nélkül sem lehet teljes a képlet.