Minden kapcsolatod ugyanúgy végződik?

Írta: Glant Attila

Nincsenek véletlenek

Sokszor találkozok olyan hölgyekkel urakkal, akik arról panaszkodnak, hogy mindig ugyanabba a cipőben kezdenek járni a kapcsolataik egy bizonyos pontján.

Ilyenkor hasonlóakat hallok tőlük:

• „Minden nő a pénzemre hajt!”
• „A pasiknak csak a szexre kellek!”
• „Semelyik nő sem képes már őszinte érzelmekre!”
• „Minden pasi megcsal!”
• „Ha nincs pénzed, jó állásod, lakásod, akkor már nem is kellesz senkinek!”- mondta egy úr.

Ezek csak a finomabb verziók voltak!

Miért van az, hogy bizonyos emberek mindig ugyanolyan problémákba ütköznek a párkapcsolataik folyamán (de az élet más területein is), ne adj Isten már a párválasztáskor is?

Engedjék meg, hogy erre egy picit bővebben válaszoljak, egy konkrét esettel.

Egyik alkalommal, szokásomhoz híven, különböző portálok cikkeit olvasgattam, és az egyik cikk írónője hevesen taglalni, elemezni kezdte, hogy 40 felett minden pasi csak a szexet akarja egy új kapcsolatban, csak kihasználják a nőket. A cikk eszenciája végül is az volt, hogy „minden pasi szemét”. Ekkor gondolkoztam el azon, hogy vajon mi lehet az ilyen és a fentebb említett vélekedések okai.

Nézzünk őszintén magunkba!

Hányszor volt olyan, hogy másokat (például a párunkat) vagy a körülményeket okoltuk a problémáinkért?

Valószínűleg már sokunkkal volt így.

A cikk írónője hasonlóan tett! A „szemét pasikat” okolta, hogy ő mindig csak a szex miatt kell az uraknak, aztán „eldobják”.

Lássuk be, hogy nem lehet minden pasi „szemét”, de akkor miért csak ilyenekkel találkozott az írónő?

Nem valószínű, hogy csak ilyenekkel találkozott, de csak ilyeneket engedett magához közel. Aztán mivel mindig azonos típusú személyhez vonzódott, mindig azonos eredményre jutott. Jött a kihasználtság érzése, a férfi részéről később sokszor a félrelépés, majd szétváltak útjaik. Több ilyen eset pedig arra vezette, hogy megírja ezt a cikkét.

A viharos tenger

Miért jutottak a hölgy párkapcsolatai mindig ugyanabba a számára fájdalmas végkifejletbe?

Egy hasonlattal élve próbálok rávilágítani a válaszra.

Az az ember, aki rajong a viharos tengerért, és hajthatatlan vágyat érez aziránt, hogy abban ússzon, és meg is teszi azt, és minden alkalommal majdnem belefullad pár tempó után, az szidhatja, okolhatja a nagy hullámokat, a nagy szelet, az esőt.

Ezt teszik sokan! A másikat vagy a körülményeket okolják!

A viharos tenger után vágyakozó, aki már többször majdnem otthagyta a fogát, az két dolgot tehet, miután magába néz és levonja a következtetést:

• vagy elfogadja, hogy attól viharos a tenger, hogy nagy hullámai vannak, nagy szél, eső stb, és úgy fogadja el ahogy van, és megtanul jobban úszni, elfogadni azt;
• vagy tudomásul veszi, hogy bár szép a viharos tenger, de sosem bírná megszokni, elfogadni, a hullámok közötti úszást, esőben és szélben. Így inkább jobban jár, ha egy nyugodtabb tengerben úszkál, vagy elmegy egy fedett uszodába.

A legrosszabb eset az (amit sokan teszünk), amikor nem hajlandó tudomásul venni, hogy Ő nem tudja elfogadni a viharos tengerrel együtt járó negatív tulajdonságokat, ezért nem is tanul meg jobban úszni, és előbb-utóbb belefullad abba.

A cikk írónője folyamatosan a viharos tengert kereste, nem jött rá, hogy nem tud benne úszni, és mindig majdnem „bele is fulladt”. Mert neki csak az tetszik!

Ahogy egy kuncsaftom mondta, aki mindig szeretői státuszba került: „Attila! Nem tehetek róla! Nekem mindig a házas, nagy dumájú macsó pasik jöttek be! A rendes fickók valahogy nem jönnek be! Észre sem veszem őket…”

Minden ilyen kapcsolata egy-két évig tartott, aztán dobták, mint egy felmosórongyot. Közben folyamatosan egy tartós stabil kapcsolatra vágyott, amit soha nem kapott meg.

Fontos tudnunk, hogy amikor rendszeresen hasonló cipőben járunk, és mindig ugyanabba a hibába esünk (hasonlóan végződnek a kapcsolataink), akkor nem a körülményekkel van a gond, hanem valószínűleg nem a megfelelő vízben úszunk, vagy nem tanultunk meg még úszni!

Ha ezt már tudjuk, vagy felismertük, akkor az már fél siker a boldog párkapcsolat felé vezető úton, mivel akkor már lehetőség van a tanulásra, a fejlődésre, akár egy szakember segítségét kérve…

Kívánom, hogy mindenki megtalálja a saját tengerét, és hogy megtanuljon benne úszni, ha kell, akár egy edző segítségével is!

Edzőként is kívánok szép napot!