Az erény

Írta: Dr. Tóth Edward

Van egy történet, amit a minap akartam elmesélni valakinek, de nem bírtam könnyezés nélkül végigmondani, sokan ismerjük, bizonyára.
Este megy az apuka a kislánya szobája felé és megtorpan, mert mormogást hall. A kislánya imát mond: „Add Istenem, hogy egyszer olyan jó és bölcs ember lehessek, mint az én Apukám!” Az apa ezt hallva csak összeteszi a két kezét és azt mondja: „Add Istenem, hogy egyszer majd lehessek olyan ember, amilyennek a Kislányom lát engem!”
Nos, hogy is van ez?
Az emberektől halljuk, milyenek vagyunk. Az elítélő mondatokkal hadakozunk ugyan, de egy idő múlva befogadjuk. A magasztaló mondatokkal viszont legtöbben csínján bánunk. Az igazán komoly emberi értékekre vonatkozó dicséretekre gondolok itt. Pedig Te, aki épp olvasod soraimat, MEGTUDHATOD, hogy mindazok az értékek, amiket így hallasz magadról, mind IGAZAK! Az emberek nem dicsérnek ok nélkül! Legtöbbnek nehézkes is kimondani.
Te, aki ezt olvasod, Te vagy az „Apa”, ahogy lát a „Kislányod”! Sokkal hatalmasabb, fényesebb, erősebb és bölcsebb vagy, mint magadról eddig tudtad! Ha valaki meglát bennünk egy erényt és kimondja, azt gondoljuk: „OK, de nem tudja, hogy közben milyen gondolatok is voltak a fejemben, vagy hogy mi is motivált ebben!”, vagy „jó, jó, megtettem, de ez nem akkora nagy dolog!”
Pedig valójában ez teljesen mindegy! Totálisan! A LÉNYEG, hogy MEGTETTED! A bennünk lévő erény erejének mértékét pusztán a bennünk lévő gátak nagysága és száma határozza meg. Maga az erény nem tud kisebb vagy nagyobb lenni… Ezt úgy láthatjuk meg, hogy: óriások vagyunk, akik nem mernek fákat kicsavarni, folyókat elterelni és felhőket elfújni… és nem úgy, hogy kicsi emberkék vagyunk, akik lassan felnőnek óriásnak! A különbség hatalmas: A MAGUNKBA VETETT HITÜNK.
Ennek okán kijelenthető még egyszer: ” Sokkal hatalmasabb, fényesebb, erősebb és bölcsebb vagy, mint magadról eddig tudtad!”
De mit hordoz magában ez a kijelentés egy párkapcsolatra vonatkoztatva?
Azt, hogy a párunkra is tekinthetünk így ezek alapján, hiszen rengeteget dicsértük még a kapcsolatunk elején. Hamar észrevettük az erényeit és ennek – jó esetben – hangot is adtunk.
De mi változott meg azóta? Miért nem látjuk már benne azokat a csodákat, amiket kapcsolatunk elején?
Mindenki kitalálta már: a fel nem oldott megbántások állnak a háttérben. Minden egyes olyan mondat, megjegyzés, odavetett grimasz, amivel a másikat negatívan minősítettük, a kapcsolatunk koporsójában egy-egy szög. És egyszer eljöhet a pillanat, amikor már nem fér több szög abba koporsóba.

Azért, hogy ez a pillanat ne jöjjön el, gondoljuk végig: találkozom valakivel, aki nagyon tetszik. Szeretnék egy szép, működő párkapcsolatot. A beszélgetések folyamán keressük a kapcsolódási pontokat, a másik jó tulajdonságait. Mindenre rácsodálkozunk, ami közös bennünk, amik a közös jövőt előrevetíthetik. Próbáljuk meghódítani kiszemeltünket, ezért mi is minél jobb színben tüntetjük fel magunkat, felfedve akár ritkán csillogtatott erényeinket is. A barátok még rá is csodálkoznak: „Te főzöl a lánynak?” vagy „Újra sminkeled magad?”. És minden szépen alakul, mígnem az egyik fél a másikat akaratlanul is, de megbántja. Meg is van az első szög. Hallottunk már fát „sírni”, ahogy a szög a száraz farostok közé furakodik be? Ez az a fájdalom, aminek a megbántás alkalmával a másik fél hangot ad. A szöget kihúzni viszont nem mindig egyszerű! Sokszor megpróbáljuk ugyan, de sikertelenség esetén inkább rábízzuk az időre, „majd elmúlik” alapon.
Rossz hírem van!
Nem múlik el magától. Figyeljük meg: ha kihúzunk egy szöget, akkor is évekig látszik a helye. Tehát, ha nagyon ügyesen bocsánatot kérünk és a másik fél is próbál megbocsátani, magára a konfliktusra még hosszú ideig fogunk mindketten emlékezni. Hasonló szituáció alkalmával pedig felelevenednek a régi történések… egy sértett ember pedig sokkal könnyebben megy bele egy egovezérelte sértési láncba, magát a kapcsolatot alapjaiban megingatva.
Ráadásul minél több szög van a koporsóban, annál könnyebben, hiszen annál több „rosszat”, „terhelőt” tud a másikról kijelenteni. Az eltávolodás így borítékolható.
Mit tehetünk, ha nem tetszik ez a forgatókönyv?
Kiindulhatunk a kezdő történetből. Ragadjunk papírt és jegyezzük fel párunk erényeit. Mindazokat, amik miatt beleszerettünk. Ami miatt odavoltunk érte, amitől a világ legszerencsésebbjének éreztük magunkat, hogy a párunknak mondhattuk. Mert akkor csak a csodát láttuk benne…mert azt akartuk! Mert az volt a célunk, hogy azt lássuk benne!
Most mi a célunk? Egy „koporsós temetés”, vagy egy szép párkapcsolat?
Én már kitaláltam a választ!
Ha idáig eljutott az olvasással, azt gondolom, nem lehet más a válasza, mint a „szép párkapcsolat”, különben vagy focit nézne, vagy José Alvarado legújabb hódításait.
Tiszta szívből kívánom, hogy lássa meg párjában mindazt, amibe beleszeretett! Tudnunk kell azonban azt is – ha az erényről olvasott részt feldolgoztuk –, hogy a keresett erényt nem biztos, hogy elsőre megtaláljuk! Elképzelhető, hogy a sok félelem és megbántottság egy fátylat vont elé! De Ön, Tisztelt Olvasó tudja, hogy a fátyol mögött megtalál mindent, amibe beleszeretett! Ha valaki, akkor Ön biztosan tudja, hiszen tapasztalta! Ön olyat tudhat most párjától, amit lehet, már ő maga is elfeledett önmagáról!
Páratlan hatalom van tehát a kezében!
Ha megtalálja az eszközt arra, hogy a fátylat lebontsa, képessé válik egy magasabb szintű, rentábilisabb kapcsolat létrehozására, mint amilyennek a kapcsolatuk elején érezte! A titok pusztán abban rejlik tehát, hogy a hiányosságok helyett mostantól az erényekre koncentráljon! A párja, de saját maga részéről is. Minél jobban elfogadjuk magunkat, annál sikeresebben tudunk másoknak segíteni, annál hamarabb meglátjuk a másikban az erényt, a csodálnivalót!
Az első lépésen túl van, a második következik: elővenni a papírt!
Most!

Ne feledjük: aki „majd holnap kezd el fogyókúrázni”, az azóta is súlyproblémákkal küzd!
Sok sikert kívánok!