HOGYAN KERÜLTÜNK A PUBBÓL A TÁNCPARKETTRE?

Írta: Kovács Ildikó

Hétköznap délután. VII. kerület Király utca. A fiammal találkoztam – az általa vezetett pubban.  Egy kisebb társaságba kerültem. Ültünk az asztalnál és beszélgettünk. Egy pár többször vágott egymás szavába, kijavították azt, amit a másik mondott – mert NEM ÚGY VOLT PONTOSAN. Ellentmondtak egymásnak.

Néha összenéztünk a fiammal, aki végül megszólalt: Anyu párkapcsolati tanácsadással foglalkozik. Lehet, hogy beszélgetnetek kellene!?

Ekkor és így ismertem meg Anikót és Bálintot. 1 éve alkottak egy párt, 6 hónapja éltek együtt.

Felcsillant a szemük és pár perccel később már egyeztettük is a következő találkozásunkat. No, nem a pubba J (Sosem tudhatja az ember, honnan-hogyan lesznek új kliensei…)

Nyitottak voltak. Érezték, hogy valami gond van. Szerették egymást, de egyszerűen nem tudták megbeszélni a dolgaikat. Sokszor vitatkoztak, veszekedtek, aminek az eredménye csekély számban tette őket elégedetté.

Nevetve ismerték el, hogy a viták elkerülése érdekében nagyon jól megy nekik a „szőnyeg alá söprés”. Csak a problémák gyűlnek és púposodik a szőnyeg.

KONFLIKTUSKEZELÉS

Több alkalommal találkoztunk és végigvettük azokat a területeket az életükben, amelyek konfliktust okoztak. Aztán megnéztük azt is, kinek milyen a konfliktuskezelési stratégiája. Ez egy igen élvezetes alkalom volt!

Egyszer hallottam egy előadást, ahol állatokra „fordítva” határozták meg, ki hogyan viselkedik egy-egy konfliktus során, kinek az érdekét nézi:

HARKÁLY: csak a saját érdekét mondta, üti, veri át a másikon

PAPAGÁJ: csak a másik érdekét nézi, ismételgeti, könnyen feladja magát

STRUCC: nincs itt semmi probléma, nem vesz tudomást róla

BAGOLY: a saját és a másik érdeke is fontos, beszéljük meg, elkötelezett a kapcsolatért

KOLIBRI: kompromisszumot keres, mindkét fél felad valamit, repüljünk, haladjunk tovább

A fontos az, hogy mindketten ismerjék saját és egymás konfliktuskezelését és értsék meg a másikat. Ehhez pedig önismeretben kell fejlődni. Lehetőleg együtt.

KOMMUNIKÁCIÓ

A kommunikáció is nehéz terület volt számukra. Figyelni. Hallgatni, amikor kell. Beszélni, amikor azt kell. Különböző gyakorlatokat végeztünk. Áttörést az a gyakorlat hozott, amikor szerepet cseréltek. Nagyon kemény, de ütős, hatásos gyakorlatnak bizonyult. Olyan felismeréseket adott, hogy hol sírás, hol nevetés lett a vége.

A TÁNC „TERÁPIA”

Egyik alkalommal kiderült, hogy tervezik az esküvőjüket. Érdeklődtem, hogy nyitótánc lesz-e, mert korábban mesélték – a közös időtöltésnél, hogy szívesen táncolnak. Jó ötletnek találták. Idő is van rá. Belevágnak. A tangót választották. Hogy miért?

A TANGÓ OLYAN MINT A SZERELEM, OLYAN MINT AZ ÉLET

Ez a tánc más. Nem egymás mellett „lötyögés”, egymáshoz simulós lassúzás.

Vezetés-követés. Figyelni, hallgatni a másikra. Vigyázni rá. Hagyni, hogy a férfi vezessen. Érezni, hogy merre vezet.

Azt mondják: „A tangó egy ölelés, melyben a férfi felsőteste a motor. Ezzel vezeti a lányt, aki fogadja a jelet a mellkasával, majd mozdítja a lábát a férfi által javasolt irányba és együtt sétálnak.”

A férfinek nem maga a lépése a fontos, hanem az, hogy elérje, a lány oda lépjen, ahova ő akarja, és azt csinálja, amit ő akar. A lány ebbe folyamatosan beleszólhat, mint egy párbeszédben.

Lelkesen mesélték, hogy milyen változáson mentek keresztül. Amikről beszélgettünk, azt megtapasztalták tánc közben is és szép lassan átültetik a napi életükbe:

• figyelnek egymásra
• meghallgatják egymást
• beszélgetnek
• közös „nevezőre” jutnak
• közelebb kerültek egymáshoz
• szenvedélyesebbek lettek…

Ez így egyszerűen hangzik. Pikk-pakk. Ennyi. Megcsináltuk. Nem. Sok munka, tanulás, ismeretszerzés, gyakorlás és tudatosság van mögötte.

A párkapcsolat, a házasság életünk legfontosabb kapcsolata, amire – sajnos – nem készít fel bennünket senki. Nem oktatják az iskolában kötelező tantárgyként. Nekünk kell kézbe vennünk és kellő tudást szerezni, segítséget igénybe venni, hogy harmonikus, boldog társkapcsolatban éljünk.

Szeretetteljes kapcsolatot kívánok mindenkinek!

Kovács Ildikó