Az együtt élés ≠ randizgatás – avagy mi mindent gondoljunk át, ha összeköltözni készülünk

Írta: Tóth Adrienn

Együtt élni sokkal nehezebb, mint csak randi kapcsolatot fenntartani!

Ha együtt élünk valakivel, akkor nem válogathatjuk meg, hogy milyen passzban lásson bennünket a társunk. Meg fogja tapasztalni „emberi mivoltunkat”.
Az együttélésben nem zárható ki az, hogy akár negatív tulajdonságaink és legcsúnyább, legnyúzottabb arcunk is lelepleződjön a párunk előtt. Fog látni fájdalmak közt, gyomorrontás után, koszos ruhában, előnytelen külsővel, gyengeségben, elesetten, gyászban, kárörvendően, magunkból kikelve, méltatlanul kezelt helyzetben is akár. Bármi lehet.

Mi több! Mi is fogjuk ugyanígy látni őt.

Együtt élni egy magasabb szintje egy kapcsolatnak, ezt a szintet úgy kell megugrani, hogy ne legyen lehetőleg nagy zuhanás az ugrás vége. Átgondolni, hogy mi magunk készen állunk-e az adott kapcsolatban arra, hogy megmutassuk a gyengeségeinket, illetve elbírjuk-e a szembesülést a párunk esetleges gyengeségeivel?

Amikor egy pár meghozza azt a döntést, hogy összeköltözik, ezt egy nagyon boldog új dolog kezdeteként, közös kezdetként éli meg. Afölött pedig könnyen el lehet siklani ebben a mámoros lelkiállapotban, hogy az összeköltözés egy igen komoly próbája is egy kapcsolatnak. Ami eddig rejtve maradt, az felszínre kerül. Ráadásul új helyzetek sokaságában kell közös döntésre jutni, sokkal több kompromisszumot kell megkötni. Pár példa:

• A közös élet költségeinek megosztása
• Döntés a közös új beszerzésekről
• Közös életstílus kialakítása, illetve különbségei, pl.: legyen akár átjáró ház a barátok számára is, vagy a közvetlen hozzátartozónkat is csak ritkán látjuk vendégül
• Ízléskülönbségek a berendezésben
• A lakásban való jó érzésünk sem egyszerű: ha nem közös/ vagy közösen bérelt a lakás, akkor az egyik fél tulajdonos, a másik beköltöző stb.

Számtalan új kérdés merül fel, ami okot adhat a vitákra, egyet nem értésre.

Ezzel nem szeretnék senkit lebeszélni az együttélésről, inkább csak olyan aspektusaira szeretném felhívni a figyelmet, amik egy pár mindent felülíró egyesülési vágy közepette nem biztos, hogy eszükbe jutna.

Érdemes nagy vonalakban legalább ismerni, megbeszélni az életstílusból fakadó elvárásainkat, akár korábbi kudarcos összeköltözéseink tanulságait is átgondolni. Hasznos, ha ismerjük magunkat annyira, hogy tudjuk, mikben tudunk kompromisszumokat kötni, illetve mi az, amiben semmiképp sem tudunk engedni, ami az életstílusunkat illeti.

Sok fájdalmat és kiszolgáltatottság érzést megspórolhatunk, ha ezt a kissé racionálisabb megközelítést sem feledjük, amikor szerelemből összebútorozunk…

Az együttélés persze az esetleges nehézségekkel együtt nagyon megerősít mind magunkban, mind a kapcsolatunkban:
– Képes és alkalmas vagyok együtt élni valakivel
– Tudok alkalmazkodni, tudok kompromisszumot kötni
– Fel tudom vállalni a kapcsolatomat
– El tudom viselni a naturális valóságot és
– Érett vagyok egy embernek a hétköznapokban társa, támasza lenni stb.

Ha pedig mégsem sikerül az együttélés, akkor legalább a csalódás mellett az vigasztalhat, hogy egy tapasztalattal gazdagabbak lettünk, legközelebb megfontoltabban vágunk bele egy ilyen nagy változásba. Végtére épp az derült ki, hogy nem lett volna okos dolog összekötni az életemet olyasvalakivel, akivel az együttélés nem sikerült. Ez csupán randizgatásból nem biztos, hogy valaha kiderült volna.

Ha összeköltözésben gondolkodunk, kukucskáljunk ki a rózsaszín szemüveg mögül és beszélgessünk jó sokat a párunkkal az előttünk álló közös új életről racionális szempontokból is!