Ellaposodott kapcsolat, eltávolodott Kedves, üres hétköznapok… Íme az egyik lehetséges ok:
Ez a szomorú életkép, sajnos cseppet sem ritka. Sőt! A kezdeti szerelem, a mindent letaglózó, mindent elsöprő, persze náluk nem távozik nyomtalanul szerencsére, csak valahogy jobban megfakul, mint másoknál. A lángoló szerelem nem örök. Ez tény. És talán jobb is így, hiszen, ha egy lángoló érzelemtengerben kellene élnünk a mindennapjainkat, valószínűleg végelgyengülésben halna ki az emberiség.
Szóval lássuk be, a hétköznapokon sokkal jobban esik a megbízható, a kölcsönös, az odafigyelő, gondoskodós lét, mint az egymás kezét szorongatós, egymás szemébe bámulós, csillagvizslatós.
Nyilván szeretnénk, ha jó sokáig tartana és kívánom is minden PÁRnak ezt, de azért jó tesszük, ha kicsit átnézünk néha a rózsaszín szemüvegkeretünk felett is. Sok olyan dolog van, ami megtépázza a szerelmünket, most vizsgáljuk meg az egyik ilyen igen gyakori és igen sunyi okot.
Az elfejlődés, hasonlóan az összes párkapcsolati problémához, azért tud kialakulni szépen titokban, alattomosan, mert a párok egyszerűen figyelmen kívül hagyják azt a nagyon egyszerű, ámde örök érvényű tényt, hogy a házasság, a kapcsolat nem működik.
A házasság, a kapcsolat
Csak és kizárólag akkor fog működni, ha azt mindkét fél, a saját szabad akaratából, a saját legjobb tehetsége és lehetősége szerint, a saját munkájával tevőlegesen támogatja, vagyis működteti!
Az elfejlődésről pedig azért kell külön kiemelve is beszélni, mert ha tetszik, ha nem, minden PÁRt, minden PÁRkapcsolatot érint.
Időről-időre felüti a fejét és, ha nem vagyunk résen nemcsak átmeneti vendég marad nálunk, hanem simán beköltözik és elvesz tőlünk bármit. Nem tűnik nagy dolognak és kezdetben nem is az, de hamar rájön az ember, hogy Ő bizony egy kifejezetten nehezen kezelhető kapcsolati probléma.
Hiszen nem jön nagy dirrel-durral. Szép lassan épül fel
Látszólag minden rendben van köztünk, semmi bajunk egymással. Nem haragszunk, nem veszekszünk, élünk a legnagyobb békében egymással. Aztán egyszercsak az egymással-ból, egymás mellett lesz… és fogalmunk sincs hogy történt.
Hallotta már valaha, hogy egy PÁR egyik tagja arra panaszkodik, hogy úgy érzi megfullad?
…hogy akadályozva érzi magát, nem tud kiteljesedni a kapcsolatában? És persze haragszik magára, hiszen nem tud igazán rosszat mondani a társára, csak úgy érzi kevés… Valami más, több kellene…
És a PÁR másik fele vajon ilyenkor hogyan érzi magát? Elárulom: kutyául
Elértéktelenedik, lesüllyed, csak csendben végignézi a partnere „elrepülését”, vagy épp támad és bántja a párját kétségbeesésében. Hát… azt hiszem tehát bátran kijelenthetjük, hogy ez egyik félnek sem jó és egyik fél sem boldog.
Szóval, ha úgy érezzük, hogy feszeget valami, vagy ha úgy látjuk, hogy a párunk rajtunk kívül talál szellemi társakat, programokat, nyomjuk meg a vészjelzőt gyorsan, mert ha a kellő időben nem kapcsol valamelyikünk, akkor bizony csak egymás hűlt helyét fogjuk látni hamarosan.
Nem félig, nem mismásolva, nem elnagyolva. Amit ma nem veszünk észre, az holnap a fejünkre esik. Nem féltékenykedni kell, meg nem gyanakodni kell, hanem egymást kell jól látni. Megtanulni érdeklődni! Elfogadni, ha a másik mesél! Akkor is, ha nem érdekel, mert nem fog sokszor nekiállni.
Vegyük észre, ha változunk! Vegyük észre, ha a párunk változik!
Ha egyik napról a másikra homlokegyenest másként beszél, ha túl határozott lett hirtelen, ha „túl sokat tud”, vagy, ha épp túlságosan lezár.
A napi beszélgetések, a mindennapi törődés, az „egymással levés”, nem tud túl sok lenni. Minél többször el kell beszélgetni a kapcsolat múltjáról, jelenéről és jövőjéről! Ne csak amikor kell, hanem, bármikor. Tudatosítani egymásban, hogy ez pusztán egy időszak és itt vagyunk egymásnak.
Ugyanis a legveszélyesebb az, ha az egyik fél egyedül marad egy ilyen fejlődésben!
Hiszen a figyelmetlenség a magányosság érzése feltornázza „annak a másik dolognak” az erejét… és a „minek mondjam el otthon, ha úgyis tesz rá magasról”-tól aránytalanul nagy lesz „annak a másiknak” a befolyása, a hatalma.
Nagyon fontos, hogy tudjunk közös érdeklődési köröket, célokat, közös vágyakat találni magunknak! Újra, meg újra! Minél több ilyen van ugyanis az életünkben, annál könnyebben tudjuk stabilan élni a kapcsolatotokat, hisz mindig van mihez nyúlni, ha olyan téma kell, ami mindkettőnknek szívügye.
Mert NEM az egyéni fejlődés teszi tönkre a kapcsolatotokat, hanem az, ha nem támogatjuk ebben egymást, ha nem veszünk róla tudomást, vagy ha kifejezetten lehúzni szeretnénk a másikat.
Bezárkózás, csalódottság, megnemértettség, bizalmatlanság, lelkiismeretfurdalás….
Rémes szavak, ugye? Pedig mind megérkeznek, ha nem figyelünk! És minél később vesszük észre, annál nehezebb lesz, hiszen ha már túl nagy lesz a különbség, egyre kisebb lesz az esélyünk a „felzárkózásra”.
Nincsenek kihagyható, vagy elhanyagolható napok!
A kapcsolatodban minden egyes nap jelen kell lenned, minden egyes nap éreztetned kell a pároddal, hogy mellette vagy és támogatod, biztatod.
Töltsd le ingyen szakértőink által összeállított ajándékcsomagunkat, amelyben összesen 12 értékes tanulmányt és hanganyagot találsz!
„Az emberiség jövője azokon az embereken múlik, akik az igazság alapján állnak, s akiknek életét áthatják azok a magas erkölcsi elvek, melyek a szívet képessé teszik az önfeláldozásig kitartó szeretetre.”
II. János Pál
Ide várjuk kedves Olvasóink történeteit, párkapcsolati témában. Ha Önnek is van egy olyan sztorija, amit szívesen megosztana velünk, küldje el nekünk!
Küldetésünk, hogy párkapcsolatban élő Olvasóinknak olyan gondolatokat és tanácsokat közvetítsünk, amelyek elősegítik hosszútávon is boldog párkapcsolatuk kialakítását, megtartását vagy megmentését.
© 2016-2020 Párkapcsolati Coaching és Mediációs Intézet Kft. Minden jog fenntartva.
