Karcok

Írta: Birovits Zsuzsanna

Egy baráti beszélgetésen szóba került, hogy vajon a régi sérelmek elfeledhetők-e.

Mindenki más véleményen volt, nyilván attól függően is, hogy jelen élethelyzetében vannak-e megbocsátásra váró, elfelejteni való pillanatai, mondatai, esetleg még sajgó emlékei és fájdalmai.

Egy idősebb férfi azt gondolja, hogy „Ha akkor ezt mondta a feleségem rólam a többieknek, akkor már nem is szeret!”

Más azt hitte, hogy ha egy mondatot kiemelünk egy szövegkörnyezetből, az bizony könnyen mást jelenthet…

Elgondolkodtam én is ezen a témán, és arra jutottam, hogy a sérelmek olyanok, mint a karcolások a testünkön.

Van olyan, ami teljesen elmúlt.

Van, amelyiknek látszik még a helye és tudom, hogy mi okozta.

Olyan is van, ami látszik ugyan, de már nem tudom mi is karcolta meg ott a testemet..

Önök mindegyik karcolásukra pontosan emlékeznek?

Tudják mi vagy ki okozta azt?

Hogyan került oda?

Miért maradt ott a helye?

Megfelelően fertőtlenítette, mégis ott maradt?

Nem lett kezelve egyáltalán?

Ezek nem könnyű kérdések a karcolásainkkal kapcsolatban sem, hát még ha a lelki karcainkra, sértettségeinkre vagy a megbántottságunkra gondolunk.

Egy biztos: ha egy kis karcolást nem fertőtlenítünk le és nem foglalkozunk vele azzal, hogy majd magától elmúlik, az bizony egyre csúnyábbá válhat, és lehet, hogy a végén csak akkor vesszük majd észre, amikor már gennyes és fáj.

Talán jó időben kezelni.

Ha nem tudjuk időben kezelni, akkor pedig még mindig ki lehet pucolni azt a gennyet, amit okozott vagy azt, ami okozta.

Persze sok munkával.

Sok napba és hétbe telik.

Az sem biztos, hogy teljesen eltűnik.

Egy azonban valószínű: ha foglalkozunk a karcolásainkkal és a sebeinkkel, akkor előbb-utóbb begyógyulhatnak.

Adjuk meg ezt az esélyt nekik és magunknak is! A kapcsolatunkon belül is!

Ne felejtsék el: ha egyedül nem sikerül, lehet segítséget kérni!

A karc ugyan a miénk, de lehet, hogy segítséggel előbb begyógyul.

Jó „karctisztogatást” mindenkinek!