Önérvényesítés a párkapcsolatban

Írta: Dr. Knecht-Gothárd Kinga

Miért van napjainkban ennyi félbeszakadt házasság, befejezetlen kapcsolat?

Miért van ennyi egyedülálló férfi és nő? Régen évtizedekig együtt maradtak a házastársak. Régen talán könnyebb volt?

Az ok talán abban rejlik, hogy átalakulóban van a házasság intézménye. A szüleink, nagyszüleink házassága egészen más alapokon nyugszik, mint a jelen házasságoké. A hagyományos házasságban ott volt a családfenntartó férj, akinek az volt a dolga, hogy a családot eltartsa, aztán ott volt az otthonteremtő feleség, aki gyerekeket nevelt és ápolta a család melegét. Mindkét házastárs a tudásának megfelelően elvégezte feladatát, és nagyjából ez elég is volt a hosszú házassághoz. Boldogok voltak-e vagy sem azt nem tudhatjuk.

Majd jöttek a különböző női mozgalmak, és a lányok elkezdtek fejlődni. A fejlődés azzal járt, hogy egyre jobban megismerték magukat, megértették a helyzetüket, és egyre több igényük keletkezett. A hölgyek amúgy is nyitottabbak a különböző tanokra, ezért az elmúlt évtizedekben a nők nagymértékben megváltoztak, míg a férfiak változatlanok maradtak. A nők érvényesülni szeretnének, több figyelmet, érzelmet szeretnének, a férfiak meg nem értik, hogy mit is szeretnének tőlük, hisz a feladatukat elvégezték. (pénzkeresés) A mai modern nő nem csak a felesége szeretne lenni a férjének, hanem lelki társa, szeretője, támasza is. A baj csak az, hogy amíg a különböző mozgalmak megtanították a nőknek, hogy hogyan legyenek önérvényesítők, hogyan álljanak ki magukért, addig egy percet sem fordítottak arra, hogy hogyan erősítsék a kapcsolatukat, hogyan álljanak ki a kapcsolatukért.

Ott áll a párkapcsolatban egy „emancipált” nő és egy „hagyományos” férfi. A nő csak azt tanulta meg, hogy joga van a boldogsághoz, a több érzelmi beszélgetéshez, a meghittséghez, a tisztelethez, de nem tudja hogyan kell megtanítani a férfinak. Csak azt tudja, hogy neki mindez jár, és a legtöbb esetben követelni kezdi a társától, és egyre dühösebb lesz, ha a társa nem tudja neki mindezt nyújtani. A férfi meg ott áll értetlenül, hisz még azt sem tudja, hogy mit várnak tőle. Őt arra nevelték, hogy családfenntartó legyen, elég pénzt keressen a családnak, és ezért hálát vár, amit egyre kevésbé kap, hisz ez már nem elég a feleségnek. Na de akkor mi a megoldás?

Kedves nőtársaim! Az önérvényesítés önmagában nem elég! Az önérvényesítés mellett a kapcsolatérvényesítésre kell törekednünk. Minél több önfejlesztő képzésben veszünk részt, és ebbe nem vonjuk bele társunkat, annál jobban a párkapcsolatunk kárára megy. Az önérvényesítés az önkifejezésre koncentrál, a lényege abban rejlik, hogy igazam van, és ha igazam van, irányítani akarlak. Ez sajnos nem visz előre, csak rombolja a kapcsolatunkat.

Az önérvényesítés az „én”-re koncentrál, a kapcsolatérvényesítés a „mi”-re!

Az önérvényesítés azt mondja: „Ez jár nekem!”, a kapcsolatérvényesítés pedig azt: „Mert mindketten megérdemeljük”!

Az önérvényesítésben azt a kérdést tesszük fel: „Jó ez nekem”?, a kapcsolatérvényesítésben pedig azt: „Hogyan tudunk úgy élni, hogy mindkettőnknek jó legyen”?

Az önérvényesítés során, ha konfliktusba kerülünk, rögtön megpróbáljuk bebizonyítani az igazunkat, a kapcsolatérvényesítés során pedig azon dolgozunk, hogy hogyan tudjuk visszaállítani a szeretetteljes légkört. Értjük már a különbséget?

Ahhoz, hogy a párkapcsolatunk működjön, át kell állítanunk a gondolkodásunkat a kapcsolatunkról! Meg kell változtatnunk a viselkedésünket! Elsősorban saját magunknak kell kimondanunk az alábbiakat, majd mindezt megtanítani a társunknak, ha ő nem tudja. Ne várjuk el, hogy magától tudja, hisz a mi társunk! „Társak vagyunk” azt jelenti, hogy „együtt”! Támogatjuk, szeretjük, tiszteljük, elfogadjuk egymást. Ha mindketten el tudjuk mondani egymásnak, hogy: „Ez az, amit én szeretnék. Mondd el, hogy te mit szeretnél.” És segítünk egymásnak abban, hogy a társunk hogyan tudja megadni azt, amire vágyunk, akkor az erősíti a kapcsolatba vetett hitünket, az egymás iránti elköteleződésünket.

Tény, hogy férfi és nő egészen másképp gondolkodik dolgokról, és a legtöbb párkapcsolatban az érzelmi szükségletek megbeszélése egyáltalán nem megy, vagy kudarcba fullad, de ezekben a párkapcsolatokban sem a jó szándék hiányzik, hanem a jó technika. A jó technikát pedig tanulni kell, gyakorolni kell. Ha egyedül nem megy, ne féljünk segítséget kérni! Hisz egy jó párkapcsolatban élni az egyik legfontosabb célunk, miért ne fordítanánk rá kellő odafigyelést?

Amennyiben szeretnél hasonló cikkeket olvasni, látogass el az oldalamra is.