Egy szerelmes hétköznap margójára: A „Csak Te+Én Napok”, az Emlék-levelek varázsa, fontossága

Írta: Szirbek Rita

Csak úgy rohannak egymás után a napok. Nemrég írtuk le az évindító, bűvös, egy-egy nullával ölelkező egyes számokat (01.01) és immár február közepéhez lapozhattunk a naptárban. Az évek telnek, de nem mindegy hogyan, milyen elégedettségi, boldogsági mutatóval.

Megfigyelhető, hogy bármilyen viszonyban, legyen az akár üzleti avagy szerelmi, a partnerre fordított figyelem minősége és mennyisége az idő függvényében csökken. A párkapcsolatok nagy részét főleg az évek múlásával többnyire a monoton szokások, a kezdeti izgalmas pezsgés ködként való elillanása, az egymásra figyelés hiánya jellemzi.  A kapcsolat, mint egy csodás kert utolsó kis ágyása az esküvővel, eskütétellel anno ugyan a helyére került, de aztán a házasság virágai az egykor oly ragyogó kertben szép lassan hervadni kezdenek. Vajon miért? Mert nem kapnak a számukra az életet jelentő vízből: a rajongásból, elfogadásból, a szeretetből, szerelemből, szexből.

Mit tehetünk ez ellen? Mit tehetünk hogy ragyogóak maradjanak a „virágok”?  Hogyan dobhatjuk fel az unalmas hétköznapokat? Milyen módon vihetünk pezsgést a párkapcsolatunkba?

Most megosztok Önökkel egy egyszerű ötletet, mely szolgálhat a kapcsolat hátszeleként:

Egy Csak Te+Én Nap

Egy hálával telített Emlék- levél a párunknak:

„Kedves Férjem! Egyetlenem!

Köszönöm, hogy ma nem mentél dolgozni, köszönöm, hogy szabadságot kértél, így az egész napot kettesben tölthettük.

Örülök, hogy magam is félretettem mára a bokros teendőimet, a telefonomat és a tabletemet.

Hálás vagyok a Sorsnak, az Univerzumnak, hogy ezt mindketten megtehettük.

Jó volt veled összebújni, egy kád forró vízben bort kortyolgatva koccintani, nyakig elmerülni… nyakig az illatos habfürdőtől selymes vízben, majd az izzasztó szenvedélyben…

Jó volt a kanapén egymásra figyelve beszélgetni, szerelmünket, napjainkat, megállapodásainkat értékelni, átértékelni majd egy fejezetet közösen elolvasni a kedvenc verses kötetünkből. Valahogy volt az egésznek valami szent, magasztos hangulata… az átható érzéseknek, a szemeink találkozásának, a figyelemnek, a szavaknak.

Jó volt veled kart karba öltve, szerelmesen összebújva a csendes utcán sétálni, egy zeg-zúgos sikátorban szenvedélyes csókot váltani.

Napunk fénypontja volt a közös vacsora-készítés, a fűszerek bátor, merész használata, ahogy azt az Életünkben is tesszük.

A gyertyafényes vacsora mennyeien sikerült…

Jó volt együtt, hálás vagyok, hogy lehetett egy újabb közös Napunk, Csak Mi Ketten, „Csak Te+Én”.

Köszönöm, Drágám! Sosem felejtem el. Remélem, Te sem.

Most, hogy késő éjszaka a sejtelmes éjszakai lámpafénynél hálával telítve írom Neked, Drágám ezt az Emlék-levelet, megfogalmazódott bennem néhány kérdés:

Vajon közel 20 éve Miért érkeztél az Életembe? Vajon mi vár még ránk a közös utunkon? Mivel tudtunk, tudunk egymás tapasztalásaihoz hozzájárulni?

20 éve pakoljuk a közös batyunkat hol jobb, időnként rosszabb érzésekkel, történésekkel. Feleség és Férj vagyunk ennek minden szépségével, nehézségével és felelősségével, egymás iránti tisztelettel, szeretettel, szerelemmel. Két tapasztalt lélek, akik összetalálkoztak ebben az Életben.

Megtiszteltetés a Feleségednek lenni. Köszönöm, hogy vagy… Köszönöm, hogy vagy nekem… Köszönöm, hogy 20 éve megérkeztél az Életembe.

P.s. for you My Darling: Ne feledd, jövő héten Salsázni megyünk… na és még egyet feltétlenül: Nagyon szeretlek… feltétel nélkül!”

Kedves Olvasók! Kívánom, hogy Önöknek is legyen jó néhány „Csak Te+Én Napjuk” a párjukkal és kedves „Emlék-levelük” a Kedvesüknek, a Kedvesüktől.

Bátran fogják be a szelet a kapcsolatuk vitorlájába! Higgyék el fontos az, és megéri az áldozatot. Higgyék el. Én már csak tudom, hiszen tapasztalom. 🙂