A lány sosem gondolta volna, hogy valaha is bántani fogja. Ismerte a múltját, a gyerekkorát. Mesélt a korai gyerekkorában átélt tragédiáiról, az Édesanyja korai tragikus elvesztéséről, az iszákos Apjáról, a szülei problémás házasságáról. Mindezt tudta, mikor kimondta a boldogító IGEN-t. Szerelmes volt. Igazából ez volt az első komoly kapcsolat fiatal életében. Nem az a mindentelsöprő, nemtudoknélküleélni érzés….
De őszintén szólva, nem is tudta, hogy az micsoda? Otthon azt látta, hogy boldogság van, béke és nyugalom. A szülei sosem veszekedtek, nem voltak hangos szóváltások, csendben, szeretetben nevelték Őt meg a testvérét. Szeretettel emlékszik vissza boldog gyerekkorára. Aztán, jön a tinédzserkor, de Ő a „jól nevelt kislány”, szót fogad, nem lázad, nem megy szembe a szüleivel. Hiszen úgy nevelték, hogy mindig meg kell felelni a mások által elvárt normáknak. Mert „mit szólnának a rokonok… a szomszédok… az emberek?” Megválogatja a fiúkat, akikkel szóba áll, nem vonzzák a „rossz fiúk”. Mindig próbál megfelelni szülei elvárásainak, ahogy az egy jól nevelt kislánytól elvárható. Különben „mit gondolnának …. az emberek?”
Egy év barátság után házasság, nászút, gyerek …. Semmi összeköltözés az esküvő előtt, semmi majd kipróbáljuk milyen együtt élni. Nem is gondolt erre, hiszen a jó kislányok nem tesznek ilyent, hiszen „mit szólnának a rokonok, az ismerősök?” Gyorsan felpörögtek az események. Nem is volt idő megismerni egymást. Azon kapja magát, hogy boldog Anyuka. A házassága viszont nem teljesen felhőtlen.
Viták lopták be magukat a kapcsolatba. Egyre sűrűbben sír esténként, elalvás előtt. Nem volt ideje kiismerni élete párját. Nem tudta azt, amit most így élete delén már saját keserű tapasztalataiból megtanult, hogy figyelni kell a jelekre, – mert voltak jelek, épp, hogy csak nem üvöltöttek. De a lány szerelmes volt és tapasztalatlan, és szófogadó, és naiv…. Majd mellettem megváltozik, majd én fogom szeretni, ha eddig nem szerették… De nem midig sikerül… Szóváltások, viták, veszekedések, sőt eldurvul a helyzet … nem egyszer, nem kétszer … Nem szól senkinek. Azt hiszi, vele van a baj. Azt hiszi majd jobb lesz. Majd megváltozik. Különben is ott a gyerek. Mit tegyen? Hozzon szégyent a szüleire? Hiszen „mit szólnak majd az emberek?”…
Kiderül az ég, minden rendben van – azt hiszi. Boldogság van, szeretet, csend és nyugalom. Tervezik a jövőt, viszi előre őket a közös álmuk. A múlt problémáiról nem beszélnek, mert akkor nem fáj. Különben is minek erőltetni, hiszen akárhányszor előhozta a témát, mindig az lett a vége, hogy Ő a hibás, Ő kereste magának… Sok éve együtt. Sok év boldogság. Néha szomorú, néha előfordul, hogy újra megtörténik… Mindig kibékülnek, szeretik egymást. Muszáj szeretni, különben nem lehet ennyi éven keresztül önámításban élni. Összeköti őket a közös otthon teremtése, a családi fészek, a két gyerek, a közös vállalkozás ….
A lányt már nem érdekli „mit gondolnak majd az emberek?”. Valójában így boldog … Sokszor fontolgatta, hogy ott hagy csapot-papot, de sosem volt elég bátor tovább lépni. Vagy éppen elég bátor volt maradni?
Ezért úgy dönt, hogy tesz a kapcsolatukért. Elindul egy úton, amit igazából nem ismer, de mégis van benne valami izgató. Valami, amitől megoldást remél a problémáikra. Egy utazás ez – Önmagába. Az út hosszú. Lehet, hogy sosem ér véget ez az utazás. De hisz benne! Hisz Önmagában! Egyedül nem könnyű! De kitart! Kezdi felismerni, hogy az, ahol most tart a kapcsolata, nem csak a párja hibája. Ott asszisztált mellette évekig. Hol a boldog feleség szerepében, hol az áldozatéban. De minden alkalommal Ő is részt vett a „játékban”. Bele ment a játszmába, hagyta magát bele vinni. Ahogy halad az Úton, egyre jobban kitisztul a kép. Kezdi megérteni Önmagát, kezdi megérteni a párját. Rájön arra, hogy neki sem volt könnyű, és nem volt segítsége. Nem is tudta, hogy rászorul. Valószínű el sem fogadta volna.
Ahogy egyre jobban megismeri Önmagát, egyre jobban megérti a múlt történéseit. A kapcsolatát a szüleivel, a „jó kislány” szerepet, a megfelelési kényszert …. Már nem akar megfelelni másoknak! Elsődlegesen a saját belső békéjét keresi. Érzi, ha rátalál, akkor megleli a békét a külvilággal is. Változik! Nap, mint nap. Türelmesebb, toleránsabb, megértőbb. Már nem „kattog”. Nem foglalkozik a másik dolgaival. Sokkal békésebb így az élet. És ahogy belül megleli a belső egyensúlyát, úgy kerül egyensúlyba a házassága. Mert, ahogy Ö változik, úgy változik vele a párja is. Visszatalálnak a régi közös ösvényre, amely valamikor a közös céljaik felé vezette őket. Az oly sok évig mardosó vádaskodás, a hibák felemlegetése, a sebek nyalogatása, már nem része a napjainak. Megtanult elengedni. Már szereti Önmagát! Megtanult megbocsátani. Megbocsátott a párjának, azért amit tett vele, azért amit át kellett élnie mellette. De legfőképpen megbocsátott saját magának. Azért mert hagyta magát irányítani. Azért mert belement az áldozat szerepébe. Azért amiket átélt! Már nem haragszik senkire. Megértette, hogy ezek a tapasztalások tették azzá az emberré, aki ma visszanéz rá reggelente a tükörben, és akire szeretettel néz vissza. Már nem hibáztatja a párja szüleit, azért amit el kellett szenvednie a párjának gyerekkorában. Megértette, ettől lett Ő is az, az ember, aki. Így együtt kellettek ehhez a „játékhoz”. Ezt a szerepet vállalták be életük színpadán, ahhoz, hogy most ott tarthassanak, ahol éppen tartanak. És jól érzi magát a bőrében! Tudja, hogy az utazás még korántsem ért véget, de azt is látja már, hogy a kitűzött cél felé haladnak! Ketten! Úgy, mint az Út elején.
Ha egy kapcsolatba alattomosan beveszi magát a vita, a veszekedés, ha a problémák nem kerülnek tisztázásra, a konfliktusok elhatalmasodnak, és már nem találják a közös utat, amelyen egykoron elindultak, ne feledjék, hogy ettől még nincs veszve a kapcsolat.
Ennek az, az oka, hogy:
De mindez megelőzhető – kiküszöbölhető, ha:
A döntés mindig a miénk: jól akarjuk érezni magunkat, vagy az örökös vádaskodással, önmarcangolással a múlton „kattogással” a negatív dolgokba fektetjük az energiánkat.
Kedves olvasó! Ha netán úgy érzed, nincs kiút a rossz házasságodból, kapcsolatodból, tudd, hogy mindig van választás! Csak rajtunk múlik, mit döntünk. Megyünk, vagy maradunk. Ha maradunk, folytatjuk a „játszmáinkat” és panaszkodunk, sajnáljuk magunkat, hibáztatjuk a társunkat. Vagy teszünk a kapcsolat javításáért. Hiszen egy házasságot is javítgatni, szervizelni kell, akárcsak egy házat vagy egy autót. Ami viszont a legfontosabb, hogy önmagunkban ismerjük fel elsősorban a hibákat, a javításra szoruló rossz szokásokat, tulajdonságokat. A változást-változtatást belülről-kifelé kell elkezdeni. Ez csakis így fog működni. Mert ami bent, az kint. Csak akkor élhetünk harmóniában, ha megtaláljuk önmagunkban a harmóniát. És ha mi változunk a világunk is változni fog.
Ha nem megy egyedül a változás, akkor merjünk segítséget kérni. Erre vannak a szakemberek, akiknek mindig van pár jó tanács, hasznos praktika a tarsolyában.
Kívánom, hogy tanulj meg megbocsátani azoknak, akik miatt úgy érzed, nem találod a boldogságod, de leginkább Önmagadnak, hogy vissza tudd hozni az Egyensúlyt az éltedbe és a párkapcsolatodba.
Szeretettel: Nagy Tünde
Töltsd le ingyen szakértőink által összeállított ajándékcsomagunkat, amelyben összesen 12 értékes tanulmányt és hanganyagot találsz!
„Az emberiség jövője azokon az embereken múlik, akik az igazság alapján állnak, s akiknek életét áthatják azok a magas erkölcsi elvek, melyek a szívet képessé teszik az önfeláldozásig kitartó szeretetre.”
II. János Pál
Ide várjuk kedves Olvasóink történeteit, párkapcsolati témában. Ha Önnek is van egy olyan sztorija, amit szívesen megosztana velünk, küldje el nekünk!
Küldetésünk, hogy párkapcsolatban élő Olvasóinknak olyan gondolatokat és tanácsokat közvetítsünk, amelyek elősegítik hosszútávon is boldog párkapcsolatuk kialakítását, megtartását vagy megmentését.
© 2016-2020 Párkapcsolati Coaching és Mediációs Intézet Kft. Minden jog fenntartva.
