Párkapcsolatunk során előbb utóbb szembe kerülünk egy új kapcsolódási formával: Hogyan is viszonyuljunk párunk szüleihez? Természetesen ez többoldalú kapcsolódás. Nagyban meghatározó szerepe van annak, hogy párunk szülei hogyan állnak hozzánk, illetve annak is, hogy társunk hogyan viselkedik. (Jól bemutatja ezt a kényes témát, az Apádra ütök című film).
Most azonban a mi saját szemszögünkből vizsgálódjunk egy kicsit. Milyen hozzáállás segíthet, hogy könnyebben vegyük a felbukkanó akadályokat?
Kerüljük a végleteket:
a.) Ha „túlalkalmazkodunk”, vagy megalkuszunk és „átmegyünk nyusziba”, akkor hosszú távon nem lesz sikeres a párunk szüleivel a kapcsolatunk. Az csak tévhit, vagy önámítás, hogy ezzel fejezzük ki párunk iránti szeretetünket.
b.) Ha találkozunk a szülőkkel, sokszor befeszülünk és ellenségesen viselkedünk, mert vetélytársat látunk bennük, akkor kevés esély marad arra, hogy jól működjön velük a kapcsolat.
Mivel többszereplős ez a történet, a többi résztvevő személyisége és hozzáállása mind komoly befolyásoló tényező, de azok ŐK, mi viszont a saját részünkért tudunk felelősséget vállalni. Ha pedig minden próbálkozásunk kudarcba fulladna, nem szabad megijednünk. Vonuljunk vissza egy kis időre, semmiképp ne erőlködjünk! Ne feledjük, nem csak rajtunk múlik, és elsődleges feladatunk a párunkkal való kapcsolatot ápolni!
Szemlélődjünk e képpen: „Egyszer én is lehetek anyós/após, nézzük, hogy én mit is tennék másként!”
Töltsd le ingyen szakértőink által összeállított ajándékcsomagunkat, amelyben összesen 12 értékes tanulmányt és hanganyagot találsz!
Küldetésünk, hogy párkapcsolatban élő Olvasóinknak olyan gondolatokat és tanácsokat közvetítsünk, amelyek elősegítik hosszútávon is boldog párkapcsolatuk kialakítását, megtartását vagy megmentését.