Vigyázat, követnek!

Írta: Soósné Papp Judit

Vajon tudatában vagyunk-e annak, hogy gyermekeink úgy figyelik életünket, hogy közben beléjük lesz kódolva, szinte beleégetve a lelkükbe a mi életvezetésünk? Mintha egy nyomkövetővel haladnának lépteink után. IGAZ EZ? LÉTEZIK ILYEN?

A gyermek alapvetően bizalommal van a felnőttek felé, úgy gondolja, hogy a javát akarják és szeretik őt. Amíg nem éri csalódás, nyitott marad és tanítható. A gyermekek igazságérzete hamar kifejlődik. Tapasztalat, hogy nagyra becsülik,
ha a felnőttek készek korrigálni saját tévedésüket és a bocsánatkérést is tudják gyakorolni. Képesek vagyunk elfeledkezni róla, hogy a vetésünk, példaadásunk egyszer csak visszaköszön az utódaink életében. Ifjú házasok hányszor megfogadják:

„Mindent másképp fogok csinálni, mint a szüleim!”

Aztán egyszer csak azt veszik észre, hogy adott szituációban a fiatalasszony ugyanúgy reagál, mint édesanyja, a bajban,  az örömben, a hanghordozásában. Férjével ugyanolyan kedvesen – vagy perlekedően – beszél, mint édesanyja. Nem akar hibázni – és mégis hibázik. Gyerekeit is hasonló stílusban oktatja és neveli. Mi történik itt?

„A tetteink hangosabban beszélnek, mint a szavaink” – hangzik sokszor e helyén való szólás-mondás. A kicsik utánzással, lekövetéssel tanulnak. Ismétlik a szavakat, eltanulják a gesztusokat, arcmimikát. Nagy felelősség a következő nemzedéket helyes irányba terelni és ott is tartani.  Például ha egy keresztény családban a gyermek azt látja, hogy szüleinek a Biblia olvasása és tanulmányozása mindennapos, természetes foglalatosság, életszerűnek és természetesnek tartja, hogy ő is olvassa, azt. Ha az életvezetésük példás, a beszédük és a tetteik nem válnak szét, a gyermek számára is az lesz a normális, hogy igazmondó, jószívű, istenhívő. Nem kell külön győzködni:  ne veszekedj, ne kötekedj!

Miért? Mert a szülei sem teszik ezt!

A népmesében sokszor olvassuk: Aki nem hiszi, járjon utána! Most én is ezt javaslom a kedves olvasónak. Évtizedes tapasztalatom a családok, házaspárokkal való foglalkozásom alatt ez a kijelentés. Mert működik.

Egy fontos alapigazságot említek most meg, ezért

Szülők figyelem!

Nem akarjuk, hogy gyerekünk lázadjon? Hogy elviselhetetlen kamasz legyen belőle? Nos, itt a recept. Józan és bölcs szülők nem a gyermekeik előtt beszélik meg problémáikat, különösen nem beszélik ki más emberekkel kapcsolatos ellenérzésüket és nem szidalmazzák őket. Megdöbbentő eredmény születik: a gyermekek hasonlóan fognak megnyilvánulni a társaik felé, sőt felnőttek felé is. Hiszen előttük a minta. Nem arról van szó, hogy burokban kell nevelni őket. A helytelen, az helytelen, az igazságtalan az igazságtalan. Például egy tanár az iskolában lehet-e igazságtalan? Nagyon is! De érdemes kifejteni, mi lenne az igazságos megoldás, a kiút lehetőségét is megnevezni, egy tanár esetében bölcsen, okosan érvelni, mert hát tudjuk, a „tanárnak mindig igaza van…” de egy tiszteletteljes érveléssel még a tanár is korrigálható. A cikk írójában, személyemben is olyan  tanárt mutatok be, aki képes korrigálni saját magát és őszintén szembenézni tévedésével.
Ha a gyermekek ezt hallják, kifejlődik bennük a problémamegoldó gondolkodás. De amikor előttük egy tekintélyt leszólnak, megvetően nyilatkoznak, bizony arra a mérlegre előbb-utóbb rákerülnek maguk a szülők is. Így fordulhat elő, hogy sok tinédzser elfordul a szüleitől, mert őket sem látják különbeknek, mint akiket szidalmaztak. Tudom, hogy ez kemény mondat, de igaz.

Tehát legyünk követhetők, legyünk jó példák – mert ha akarjuk, ha nem, követnek!