Beszélgessünk, de hogyan?

Írta: Dr. Knecht-Gothárd Kinga

A jó beszélgetések!

A minap olvastam egy kutatást, amely az együtt élő párok kommunikációs szokásait vizsgálta. A kutatás szerint a legalább 5 éve együtt élők, átlagosan heti fél órát beszélgetnek egymással. Igen, jól olvasod: heti fél órát! Ez számomra döbbenetes eredmény!

Heti fél órát szánunk arra, ami az egyik alap feltétele a jó kapcsolatnak!

Heti fél órát beszélgetünk a társunkkal.

Heti fél óra alatt akarjuk megismerni a társunkat.

Heti fél óra alatt akarjuk megtudni, hogy mit érez, hogy van a társunk.

Heti fél óra alatt akarjuk elmondani, hogy mit érzünk, és hogy vagyunk.

Jól van ez így?

A hozzám forduló párok gyakran panaszkodnak arról, hogy nem tudnak beszélgetni egymással, hogy nincs, miről beszélgessenek, nem lehet beszélgetni a másikkal, stb. Gyakran fordul elő az is, hogy az egyik fél azt mondja, hogy nem tud beszélgetni a párjával, a párja meg azt, hogy: „de hisz mi beszélgetünk!” Ilyenkor szoktam megkérdezni, hogy „Mikor beszélgettek utoljára, és miről?” A válasz többnyire az, hogy reggel, este, vagy tegnap, és gyerekekről, napi teendőkről. Az a szomorú igazság, hogy nagyon sok párnál a heti fél óra beszélgetés is abban merül ki, hogy megbeszélik a család működési rendjét. Ki vigye/hozza a gyerekeket, mi legyen a vacsora, ki mit vásárol, ki fizeti be a csekkeket, ki viszi a kedvencet oltásra. Természetesen ezek megbeszélésére is szükség van egy kapcsolatban, viszont nem elég a harmónia, az intimitás kialakításához, megtartásához. Az összetartozás érzését valamilyen szinten talán kifejezi, de semmi több. Egy harmonikus, szeretetteljes kapcsolathoz több beszélgetésre, több szinten való kommunikációra van szükség.

Gary Chapman elismert párterapeuta szerint a párkapcsolati kommunikációnak 5 szintje van. Minél magasabb szinten beszélget egy pár, annál jobban mélyül köztük az intimitás. Megfigyelhető, hogy míg a kapcsolat elején a párok mind az 5 szintet használják a kommunikációjukban, hisz minél jobban megakarják ismerni a társukat, azonban a tartósan együtt élő párokra jellemző, hogy hosszútávon az első három szintre tolják a beszélgetéseiket. Természetesen érzik a hiányt, és ezt szóvá is teszik, de mivel ez a legtöbb esetben konfliktust okoz, egyre kevesebbszer hozzák szóba, míg végül elengedik a mély beszélgetések iránti igényüket. Melyek ezek a kommunikációs szintek?

1.szint: Felületes csevegés

Hogy vagy? Jól! Minden rendben? Kösz, igen! Milyen napod volt? Jó! Elviselhető! Rossz!

Ezt a kommunikációs szintet általában az utcán, liftben, közösségi területeken használjuk, szinte rutinosan, végig sem gondolva sem a kérdést, sem a választ. Nincs mögöttük őszinte érdeklődés. Így beszélgetünk a szomszédainkkal, távolabbi ismerőseinkkel, vagy akár ismeretlen emberekkel is.

Nagyon sok kapcsolatban, ahol a párok eltávolodtak egymástól, ezen a szinten kommunikálnak. Reggel elköszönnek egymástól, elmennek dolgozni, aztán este, amikor újra találkoznak, az egyik megkérdezi: Milyen napod volt? A másik azt feleli: Jó! /Nehéz! / Rossz! / Unalmas! / Semmi különös!

Ha a kérdező fél nem tesz fel újabb kérdéseket, le is zárult a beszélgetés.

2.szint: Tények közlése

Ezen a szinten már mélyebben érintjük a témát, de csak a tényeket osztjuk meg egymással: ki, mit, hol, mikor. Arról beszélgetünk, hogy mit csináltunk, vagy mit láttunk, hallottunk, mikor, hol voltunk.

Az előbbi példánál maradva, a kérdező fél megkérdezi: Milyen napod volt?

A párja válasza: Nehéz.

A kérdező: Sok munkád volt?

Igen, egész nap hajtás volt, de szerencsére mindennel időben elkészültünk. Neked?

A kérdező: Aha. Nekem egész jó, ma egy kicsit lazább volt. Haza is jöttem korábban, hazafelé bevásároltam.

Ebben az esetben tényeket osztunk meg egymással, mint ahogy egy híradóban, vagy egy internetes hírportálon megosztják az aktuális tényeket. Itt még semmi mást nem árulunk el magunkról. Semmit nem ismerünk meg a társukról. A tényekről való beszélgetés fontos, hisz hasznos információkat fejez ki, viszont párkapcsolati szinten, ha csak ezen a szinten kommunikálunk, elbeszélünk egymás mellett. Az is szintén gyakori, hogy a párok ezen a szinten rekednek, egyre távolságtartóbbak lesznek egymással, és egy idő után úgy érzik, hogy csak lakótársak, a közelség érzése, az intimitás teljesen elveszett a kapcsolatból.

3.szint: Vélemények, ötletek

Ezen a szinten a beszélgetések már sokkal többről szólnak. Itt nem csak tényeket mondunk el egymásnak, hanem a tényekről alkotott véleményeinket is. Megosztjuk egymással az ötleteinket, megoldásainkat, javaslatokat teszünk. Megismerjük egymás céljait, álmait, elvárásait, félelmeit. Ezért ezen a szinten már sokkal nagyobb a véleményütközések, konfliktushelyzetek kialakulásának az esélye, hisz természetes, hogy két ember nem ért mindenben egyet. Ezen a szinten figyeljük egymás reakcióját beszélgetés közben, és attól függően, hogy a társunk hozzáállása pozitív vagy negatív, vagy jobban belemegyünk a témába, vagy kihátrálunk belőle. Ez függ attól, hogy milyen a konfliktuskezelési képességünk, tudunk-e konfrontálódni, milyen erős az önérvényesítési képességünk.

A példánkban ez úgy folytatódhat:

• Könnyű neked, te már időben hazaértél, a munkád se fáraszt le. Én meg halálra dolgozhatom magam. Az egyik ügyfél egy idióta volt, a főnököm is csak ugráltat, biztosan valami baja van velem! Hazafelé úton is minden autós megőrült!

Ha a társunk jó kedvében van és pozitív érzésekkel viszonyul hozzánk, azt mondhatja:

• Dehogy van baja veled, hisz megbízható vagy, értékes munkát végzel! Biztosan rossz napja volt. Az autósokról meg ne is beszéljünk, tényleg őrült néhány! Gyere, pihend ki a napod.

Viszont ha a társunk éppen olyan kedvében van, válaszolhatja azt:

• Persze, mert mindig mindenki ostoba, csak te vagy tökéletes!

Mire a válasz:

• Persze! Te aztán mindent tudsz! Nem elég, hogy egész nap rosszul érzem magam, itthon sincs soha egy nyugodt esténk! – és máris egy jót veszekedhetünk!

Ehhez a szintű kommunikációhoz már nagyobb konfliktuskezelési, önismereti tudásra van szükségünk, nagyobb elfogadó képességgel kell rendelkeznünk, hisz ha nem tudjuk, hogy egyes helyzetekben hogyan reagáljunk, hogyan figyeljük meg, hogy a társunk egy-egy elhangzott kritikája mögött milyen igénye bújik meg, akkor ezek a beszélgetések gyakran veszekedésbe torkolhatnak, ami elveszi a kedvünket a további próbálkozásoktól, és maradunk az első két szintnél.

4.szint: Érzelmek

Ezen a szinten már a tények, vélemények és ötletek mellett, az érzelmeinket, érzéseinket is megosztjuk az adott témával kapcsolatban. Az előző szinthez képest, sokkal több bizalomra, nyitottságra van szükség. Az érzelmeinkről nem könnyű beszélni. Egyrészt azért, mert mi magunk sem mindig vagyunk tisztában azzal, hogy mit is érzünk, vagy fel sem ismerjük az igazi érzéseinket, másrészt azért mert félünk, hogy hogyan fogadja azt a társunk. Együtt tud-e érezni velünk? Megérti-e, elfogadja-e azt? Mi van, ha visszaél vele a társunk, és megsérülünk? Mi van, ha kevésbé fogok tetszeni, azért, mert így érzek? Ezek mind olyan gátak, amelyek miatt ritkábban vállaljuk fel az érzéseink kommunikálását társunk felé. Félünk az elutasítástól, ezért megmaradunk az első három szinten.

A példánk ezen a szinten a következőképpen alakulhat:

• Persze, mert mindig mindenki ostoba, csak te vagy tökéletes!
• Nagyon megbántasz azzal, hogy mindig leértékeled a mondandómat. Úgy érzem ilyenkor, hogy nem vagyok neked elég jó, nem tudsz felnézni rám, gyengének érzem magam.
• Nagyon sajnálom, nem gondoltam, hogy ilyen rossz érzéseket keltek vele. Csupán azt szerettem volna mondani, hogy időnként hajlamos vagy arra, hogy másokat hibáztass a rossz kedved miatt. Nem az volt a célom, hogy gyengének érezd magad.

5.szint: Intimitás – Szeretetteljes beszélgetés

Ez a párkapcsolati kommunikáció legfelsőbb foka. Ezen a szinten tudunk egymással őszintén beszélgetni, mindenféle ítélkezés nélkül. Ezen a szinten tudjuk nyíltan elmondani az igényeinket, mindenféle követelőzés nélkül. Ezen a szinten igazi, szeretetteljes beszélgetést tudunk folytatni, lehetőségünk van arra, hogy másként gondolkodjunk, máskén érezzünk anélkül, hogy egymást minősítenénk. Ez a szintű kommunikáció a hosszú, boldog párkapcsolat titka, hiszen akkor tudunk jól működni együtt, ha ismerjük egymás érzéseit, szükségleteit, igényeit, ha nyíltan elmondhatunk bármit a párunknak, mert tudjuk, hogy szeretetteljes „fülekre”találunk, biztonságban vagyunk.

A példánk ezen a szinten így folytatódhat:

• Igazából nagyon elfáradok egy ilyen munkával teli nap végére, és ilyenkor nehezemre esik türelmesnek lenni, és hajlamos vagyok bosszankodni, sajnálom, hogy mindig itthon tetőzik a rossz kedvem.
• Nekem meg azt tanították a szüleim, hogy az ember a saját maga sorsának kovácsa. Próbállak megérteni téged, de nagyon nehéz nekem, hisz nem érzem ezt a bosszúságot. Elfogadom, hogy te másképp érzel ezzel kapcsolatban.

Jól láthatjuk, hogy a fenti öt szint tudatos használata segíthet, hogy a kommunikációnk javuljon. Ennek érdekében azt szoktam javasolni a pároknak, hogy az alábbi feladatot iktassák be a mindennapjaikba:

• Napi minimum három dolgot meséljenek el egymásnak, ami aznap történt velük, és azt, hogy
• a történtek milyen hatással voltak rájuk, milyen érzéseket keltettek bennük,
• milyen tanulság vonható le belőlük, amit érdemes megfogadni, vagy változtatni.

Az öt kommunikációs szint használata együttesen járulnak hozzá az intimitás, harmónia kialakulásához. Egyik sem hagyható ki, mind az öt szintre szükség van. A legtöbb ember vágyik a 4.-5. szintű kommunikációra, de a sok kudarc, veszekedés miatt feladják a próbálkozásaikat, és megmaradnak az első három szinten. A fentiek alapján már tudjuk, hogy az eltávolodáshoz vezet, ezért ne adjuk fel!

Tanuljuk meg a mély, őszinte, szeretetteljes kommunikáció fortélyait. Minél többet gyakoroljuk, annál könnyebben fog menni, annál közelebb kerülünk egymáshoz, hisz végső soron mindenki a nagyfokú barátságra, az egymás közti bizalomra, az intimitásra vágyik.

Amennyiben szeretne hasonló cikkeket olvasni, látogasson el weboldalamra is.